Denon AH-D7200 hifi fejhallgató teszt

Egyfajta luxus

2017. március 27., hétfő, 11:30

Denon audio hifi fejhallgató hifi fejhallgató Denon fejhallgató fejhallgató teszt Denon fejhallgató 2017 Denon hifi fejhallgató Denon fejhallgató teszt hifi fejhallgató teszt

Tavaly év végén értesültünk róla, hogy új csúcsmodell várható a Denon hifi fejhallgató családjában. Végre itt van, és nem tudtunk nemet mondani egy kiadós tesztre. Alaposan kiveséztük, most pedig megosztjuk Önökkel, mit nyújtott a japán luxusfüles!

Küllem

A kéz számára épp olyan kellemes ingereket tartogat, mint fotók alapján. A finom tapintású, valódi diófa színe, mintája, megmunkálása egyaránt kifogástalan. A közepén diszkréten álló, matt ezüst embléma alig tizedmilliméteres mélységig süllyed a faerezetbe. A szabályos kör alakú perem és a felfüggesztő idom, valamint a pánt torkolatának külső része egyaránt alumíniumból készültek. Ezek az öntvény idomok is szemgyönyörködtető pontossággal lettek legyártva.

A fejpánt önmagában elegáns, még a határozott fokozatokban kiugró, beszámozott, krómozott szárak kattogását is élmény hallgatni. Hosszasan legeltethetjük szemünket a fejjel érintkező rész varratain, a minimalista, mégis határozott rögzítőelemeken. Tulajdonosa valószínűleg büszke lesz rá, használaton kívül méltó díszeleme lehet bármelyik asztalnak. A Denon sem akarja, hogy fiókba, vagy táskába elzárva rejtegessük csúcsfülesét, különben mellékeltek volna hozzá valamilyen védőtokot (hogy pontosak legyünk, egy DENON-feliratú, mikroszálas törlőkendőt viszont bátorkodtak adni). Így legalább érvényesülhetnek azok a boltok, akiktől a felhasználó szükség esetén hasonlóan dekoratív tároló alkalmatosságot, vagy esetleg fejhallgató állványt rendel majd.

A fejhallgató bizonyos részei Japánban készültek - a kábel teljes egészében. Földrajzi származásától függetlenül makulátlannak mondható a vezeték minden egyes része. Kellően laza, nem gabalyodik, és akkor sem húzza lefelé a kamrákat, ha a földig lóg. A 3 méteres hosszúság is ideális, annak ellenére, hogy egyesek valószínűleg íróasztal mellett fogják használni a fülest. Hosszú távon egy ilyen kategóriájú eszközt érdemesebb úgy használni, hogy kikapcsolunk minden zavaró tényezőt, és kényelmesen elterülünk kedvenc fotelünkben. Oda viszont igencsak kell az említett hossz.

A kábel forrás felőli oldalán masszív, fémházas 6,3 mm-es Jack csatlakozó található. A füles jobb- és baloldalába 3,5 mm-es monó Jack dugókat pattinthatunk, összekeverésük megelőzésére rejtett színkódok nyújtanak segítséget. Akit először bizonytalanná tenne a szimmetrikus kivitel, az puskázhat a belső oldalra égetett betűkről. Megfigyelhető viszont a kamrák enyhe dőlésszöge, és a párna is láthatóan aszimmetrikus, így nekünk első pillanattól evidens volt, hogy miként kell felhelyezni.

Érdekesség, hogy a fülpárna kárpitja mesterséges bőrből készült. Utóbbi hallatán sokan a rideg, szemeteszsák-szerűen csillogó felületre gondolnának, de jelen esetben épp ellenkezőt kapunk. Ránézésre képtelenek lettünk volna megállapítani a huzat valódiságát, a gyártó leírását elolvasva pedig az is kiderült, hogy szándékosan használták ezt az anyagot, mert elmondásuk szerint puhább, mint az igazi. A bélés pedig, ahogy kell, memóriahabból készült.

Komfort

Az AH-D7200 az egyik legkényelmesebb zárt rendszerű hifi fejhallgató, amit eddig kipróbáltunk. Ezt fontos kihangsúlyoznunk, mert jó pár évig inkább a nyitott rendszerek érdeme volt a légies, simogató kialakítás. Párnája egységesen felfekszik a fejre, és egyáltalán nem érződik a szokásosnál picivel nagyobb, kis híján 400 grammos tömeg. Más szóval megkapjuk, amiért fizettünk. A kifogástalan komfort egy hifi füles esetében sorsdöntő, bármilyen furcsának is tűnhet elsőre e megállapítás. Hosszú távon ugyanis az érzékeny idegpontok és a vékony fejbőr minden apróságra kényessé válik. Hiába szól kedvenc virtuózunk másfélórás nagykoncertje kifogástalan reprodukcióban, ha 30 perc után viselhetetlenné válik a fejhallgató. Kb. két órának kellett eltelnie, hogy alig észrevehető nyomást, fülledtséget érezzünk. Ekkor levettük pár percre, és további egy órát hallgathattuk anélkül, hogy frusztrált volna.

Bejáratás, tesztkörülmények

Két hétig vendégeskedett nálunk a Denon AH-D7200, az első néhány napban megállás nélkül járattuk, kicsi és nagy terheléssel is. Többször végig engedtük rajta az IsoTek bejárató lemezét, majd lefuttattuk szokásos referencia számainkat is. Igyekeztünk átfogó műfajkínálatot összeválogatni, mert a füles nagyon hamar érzékeltette velünk ún. hibrid jellemét (amit lentebb kifejtünk). Elektronikának az Audiolab M-DAC+ volt segítségünkre, mely ár/érték arányban jól illeszkedik a fejhallgatóhoz.

Szimfonikus, hangszeres zene

Nem hagyhattuk ki Olivier Latry - Midnight At Notre-Dame SACD lemezét, mely kíméletlen referencia anyag bármely high end rendszer számára. E korongot alaposan ismerve hallottuk, hogy egyes részletek lazán, erőlködés nélkül áramlottak, míg mások kicsit sejtelmesebben, finomítva a háttérbe vonultak. Nem a templom belsejébe akart bevinni minket, hanem a zenét akarta átadni gyengéd, nemes stílusban. Ezután jött egy kis ébresztő anyag, (Wagner - Requiem) jóval nagyobb hangerővel. Diadalittas, hidegrázó, ugyanakkor továbbra is simulékony, más szóval könnyen emészthető előadást kaptunk. A harsonáktól felállt karunkon a szőr, az énekesekre viszont nem tudtunk rámutatni, misztikus ködbe bújtak. A zárt kialakítás miatt nem kaptunk tágas térérzetet, színpad szempontból minden a fejünkben alakult ki, illetve oda tódult.

Akusztikus, énekes műfajok, jazz

Sara K. - Stars c. számával bebizonyosodott, hogy a Denon igenis tud árnyalni, finom részleteket közölni, és gyorsaságban sem szenved hiányt. A konkrét, közeli és intim részleteket bravúrosan tudta ábrázolni, anélkül, hogy fejfájdítóvá vált volna. Az ének kellemes volt, kissé bársonyos, nem túl közeli, de tisztán kivehető. A hangszerek elkülönültek, és sok lecsengést észrevettünk. Mivel nem sok távoli részlet volt e felvételben (és zseniális minőségben rögzítették), egyáltalán nem éreztük benne a nagyzenekari darabok fentebb említett, enyhe ködösségét.

Könnyűzene

Nem maradhatott ki a mára sokak által unalomig hallgatott Daft Punk - Get Lucky. A lábdobon és a basszuson hamar észre lehetett venni, hogy kicsit bőkezű a Denon. Nem feltétlenül rossz értelemben, mert vannak akik szeretik az extra lendületet. Mindenesetre érezni lehetett, hogy picivel vaskosabbak és erősebbek a mélyhangok ahhoz képest, amit egyesek stúdió-szerűnek hívnának. A sztereó hatás viszont szép irányítást kapott, nem tűnt egybefüggőnek, vagy unalmasnak a fejünkben létrejövő tér. Ezután még inkább egyszerűbb - nem sértő értelemben kommersz - zenét próbáltunk ki (Parov Stelar - Jimmy’s Gang). Itt még tovább erősödött bennünk a felismerés, hogy az AH-D7200 invitálni, szórakoztatni akar minket. Folyamatosan kínálgatott, noszogatott, hogy engedjük el magunkat, és bólogassunk a masszív ütemre. Úgyhogy zokszó nélkül teljesítettük a kívánságát.

Keményebb rock

A legtöbb audiofil fejhallgató nem annyira nyújt átütő hangélményt, ha keményebb, zúzósabb műfajokra kerül sor. Pedig attól, mert valaki szereti a torzítós gitár, az eszeveszett riffek, agresszív vokálok és dobszólók világát, még lehet kifinomult hallású. Csak hát az ilyen zenékhez kell egy kis extra erő. Az AH-D7200 nem csontozta ki teljesen a basszusokat, ezért maradt egy kis hús, izom azokhoz a bizonyos durvább felvételekhez is. A Dream Theater - On the Backs of Angels c. számát végig hallgatva gyönyörűen kirajzolódtak az akusztikus pengetésekre kevert effektek, ugyanakkor a dob és a basszus képes volt azt a felfűtött, feszes érzést átadni, ami a rockerek lételeme. Itt kiegyenlítette tartozását a Denon, makulátlanul felélesztette a szépen kidolgozott DT nótát részletekkel, lendülettel. Enyhén finomított magas frekvenciáinak köszönhetően kicsit feljebb tekerhettük a hangerőt, és egyáltalán nem volt fárasztó a cintányér. A zengő effektekkel teletűzdelt Back of Angels után jött egy jóval izzóbb hangulatú darab (Queens Of The Stone Age - No One Knows). Teljesen más felépítésű produkció, melyben minden második negyedben lenémítják a húrokat, ugyanakkor az ének is stúdiós, steril jellegű. Itt tudta kamatoztatni dinamikáját és gyorsaságát a fejhallgató. A bundok lefogását is folyamatosan hallani lehetett, amitől a gitár még élettelibb volt, olyan mellékzajokkal, mintha csámcsogna, igen, maga a hangszer. A gitárok szépen elkülönültek a dobtól, mégsem szűnt meg egy pillanatra sem a sötét, komor és vad hangulat. Szóval az igényes rockerek is szeretni fogják őkelmét.

Ajánlás

A Denon AH-D7200 egyértelműen hifi fejhallgató, nem a szigorú, hanem a kényeztető kategóriából. Amit szemünk és kezünk számára nyújt szépen megmunkált külsejével, azt hasonló stílusban közli hang formában is. A sterilitás és a hidegrázó realizmus nem erőssége, viszont könnyen ellazít, kikapcsol, vagy éppen feldob. Lágyan, gyengéden tolmácsol nagyzenekari felvételeket, miközben jól állnak neki a keményebb műfajok is, utóbbiaknál megmutatja temperamentumos oldalát is. Önálló, sokszínűségre törekvő kategória, félúton a precíz és populáris között, amely az élvezet és az adni vágyás jeligéjével férkőzik majd leendő tulajdonosa figyelmébe.

1 2

Következő oldal >