Bowers & Wilkins Pi8 TWS Bluetooth fülhallgató teszt

A legtöbb, mi hallható?

2025. augusztus 3., vasárnap, 15:45

BowersWilkins audio fülhallgató Bluetooth TWS TWS fülhallgató BowersWilkins fülhallgató Bluetooth fülhallgató fülhallgató teszt TWS fülhallgató teszt BowersWilkins fülhallgató teszt Bluetooth fülhallgató teszt

A hifi körökben évtizedek óta közismert Bowers & Wilkins megfontoltan, de időről időre frissíti fül és fejhallgatós kínálatát. Azt illene mondani, hogy Pi szériája a hétköznapi felhasználókat veszi célba, de aki örömest költ 160 000 forintot egy TWS-re, nem szabadna, hogy hétköznapinak érezze, amit kap. Éppen ezért merül fel a kérdés: mit tud egy B&W Pi8, amivel képes maga mögé utasítani az eleve zsúfolt felhozatalt?

Bővülsz & Wilkins, avagy árnyaltabb kínálat

Szinte az összes korábban gyártott B&W fül-, illetve fejhallható megfordult már a szerkesztőségben. Lehetőségünk volt kipróbálni a legjobban sikerült modelleket és azokat is, melyek még érdemeltek volna finomítást. A technológiai fejlődés mindig lehetőséget nyújt a fejlődésre és a Bowers & Wilkins-ről köztudott, hogy kitartóan kutat és fejleszt, nemcsak hangstúdiókban használatos high end hangsugárzóit, hanem a dinamikusan gyarapodó "hordozható hangeszköz" kategóriába tartozó termékeit is. A Pi8-at a korábban bemutatott Pi7 utódjának lehet tekinteni, bár e sorok írásakor még nem egyértelmű, hogy annak leváltója-e. A Pi7 egyelőre még mindig forgalomban van és eredeti listaárához képest olcsóbban fut (valamivel 100 000 forint alatt), vagyis az látszik, hogy egyidejűleg különböző árkategóriákba férkőzik be a gyártó.

Mi változott a 2023-as modellekhez képest? A Pi8 nagyobb, nem 9,2, hanem 12 mm-es hangszórókat tartalmaz, melyek a leírás alapján szénszál tartalmú (Carbon Cone) membránnal rendelkeznek. A Pi7 S2-ben még 24 bites DSP dolgozott, ez az áramkör 32 bitesre cserélődött a legújabb referencia modellben. A Pi7 S2 és a Pi8-cal egyidejűleg, olcsóbb alternatívaként megjelenő Pi6 is aptX Adaptive Bluetooth kodekkel működött, ha a legdrágább füles mellett döntünk, akkor aptX Lossless-t kapunk, ami önmagában is jobb hangminőséget sejtet. Ugyanakkor a fejlettebb elektronika több elektromosságot követel. Egy teljes feltöltéssel 6,5 órát bír a fülhallgató, ami további 13,5 órával bővül, a töltőtok alkalmazásával (a Pi6 8/16 órát tudott zenélni egyhuzamban, papírorma szerint).

A Pi8 megörökölte a Pi7 S2-ben debütáló wireless audio re-transmission nevű technológiát. Utóbbi azt jelenti, hogy ha a töltőtokra (a mellékelt Jack-USB-C kábellel) analóg forrást, vagy USB kimenetes számítógépet csatlakoztatunk, annak jelét vezeték nélkülivé alakítva fogja a tok a fülesek felé továbbítani.

Küllem

A fülhallgató mai divatot követő minimalista, fehér dobozban jön ki a gyárból. Megtaláljuk benne a szokásos dokumentációt, négy pár különböző méretű fülillesztéket, valamint a töltésre és re-transmission funkcióra szolgáló kábeleket. Kellemes körítés, bár a nagybetűs luxus valahogy nem érződik, amit egyesek talán elvárnak a valamivel konkurencia fölé lőtt árért cserébe. Lehet, hogy csak azért gondoljuk ezt, mert nálunk a kissé semmitmondó vizuális hangulatú, fekete kiadás vendégeskedett. Fotók alapján a Jade Green és Dove White opciók sokkal különlegesebb (és csajosabb) megjelenést keltenek, de a negyedik Midnight Blue színkombináció is egész kellemes látványúra sikerült.

A töltőtok pontosan azt a kerekített, kavicsra hasonlító formát kapta, mint a Pi6 esetében. Kellemes a fogása, tapintása és végre nem egy fogselyem tároló jut róla az ember eszébe, mint a Pi5/Pi7 esetében. Igaz, hogy ez a tároló alkalmatosság is teljesen műanyag, de a kivitelezés minősége egyértelműen kifinomultabb, mint amivel az olcsóbb belépő és középkategóriás alternatíváknál lehet találkozni. Az egyetlen ujjal felnyitható fedél rendkívül határozottan beáll teljesen nyílt és csukott állapotban, nem valószínű, hogy a zsebben magától kitárul. Egyetlen többszínű LED mutatja a főakkumulátor töltöttségi szintjét, Bluetooth kapcsolat keresést, illetve kábeles forrás esetén (fehérre váltva) a re-transmission jelfolyamot. A funkciók felsorolásánál elfelejtettük megemlíteni, hogy a Pi8 (ellentétben kisebb rokonával) támogatja a vezeték nélküli töltést is.

A fülhallgató külső, fényes oldala tovább viszi a tok kavicsszerű vonalvezetését. A füllel érintkező, belső oldalt jóval körültekintőbben alakították ki, mint az előző generációknál. Íveltebb és jobban döntött, ráadásul egy gumírozott karikát is ráillesztettek, hogy stabilabb legyen az illeszkedése. Kár, hogy ebből a gumidarabból nincsenek további méretek a csomagban, pedig rendszeres testmozgást végzők, vagy nagyobb füllel rendelkezők bizonyára díjaznának ilyen kiegészítőt.

Használat közben

A B&W Pi8 használata pontosan olyan egyszerű volt, mint bármilyen más modern TWS-é. Mi Android rendszerű okostelefonnal teszteltük, mely a párosítást követően tudomásunkra adta, hogy a termék használatához egy alkalmazást kell telepíteni (Bowers & Wilkins Music). Eleget tettünk e követelésnek és két okból nem bántuk meg, hogy letöltöttük az említett programot. Éppen a kipróbálás időszakában jelent megy a frissítés, amit 10 percen belül sikerült is telepíteni a fülhallgatóra. Másrészt az alap hangkarakteren módosítani szerettünk volna és ezt lehetővé is tette az alkalmazásban lévő "Adcanced EQ" beállítás. Utóbbival pont azt a zavaró részt sikerült lecsillapítani hangzás ügyében, ami alapesetben minket kissé zavart. Tetszett, hogy a fülhallgató a kategóriától megszokott közelség szenzorokat ugyancsak tartalmazta, melyekkel kivétel esetén automatikusan megállította az éppen lejátszott műsort.

Mivel a fülhallgató pontosan ugyanazt a formatervet kapta, mint kisebb testvére, a korábban tesztelt Pi6, azzal megegyező volt a használat során tapasztalt kényelem is. Órákon keresztül tudtuk használni a fülhallgatót anélkül, hogy túlzottan nyomó, feszítő vagy bántó érzetet keltett volna. Ebben határozottan jó munkát végeztek a formatervért felelős személyek. Ráadásul a fentebb említett gumi támasztóelemnek köszönhetően a fülhallgató egész jó stabilitást nyújtott. Sétához, lazább kocogáshoz, edzőtermi alapgyakorlatokhoz teljesen megfelelt - bár ettől magasabb intenzitású mozgásformák esetén szerintünk érdemesebb kifejezetten sportra tervezett fülhallgatót alkalmazni.

A telefonálásra szolgáló mikrofon eleinte érzékenynek tűnt olyan értelemben, hogy a környezeti hangok nagy részét is (lépészaj, autók) továbbította a másik félnek. Azonban kaptunk tesztre egy második Pi8-at is, amellyel zavartalanabb volt a telefonálás élménye, kevesebb hang szűrődött be (beszédünkön kívül) autóvezetés vagy utcai séta közben. Érdemes meggyőződni róla, hogy legfrissebb FW verzió fusson a fülhallgatón, illetve, ha lehetséges, kipróbálni az eszközt vásárlás előtt.

A Bowers & Wilkins Music alkalmazás ötsávos EQ-t tartalmazott, naplózta a korábban párosított eszközöket és gyorsgombokat kínált az ANC vezérlésére (ugyanezt a bal oldali füles is lehetővé tette). Ezeket és az esetleges FW frissítéseket leszámítva nem igazán találtunk forradalmi újdonságokat, szerény szoftveres felhozatalt láttunk ahhoz képest, amit más cégek (mint a Sennheiser vagy Denon) nyújtanak saját prémium Bluetooth fülhallgatóikhoz.

Hangminőség

A gyártók széles átlaga Hi-Res Wireless címkékkel és egyéb hangzatos jelzőkkel próbálja a vásárló tudomására adni, hogy bizony sokkal többet tud a fapados Bluetooth-tól. A B&W konkurenseitől eltérően csak annyit fogalmaz meg a termék csomagolásán, hogy "CD Quality LossLess Audio". A digitális jelfeldolgozást komolyan értelmező audiofilek itt már valószínűleg fognák fejüket, hiszen maga a zenei CD és a Bluetooth külön-külön, együtt pedig végképp nem veszteségmentes, de a marketing üzenet nagyjából érthető. Nem végeztünk CD-lejátszó bevonásával vaktesztelést, de első pillanattól egyértelművé vált, hogy a Pi8 nem az agyontömörített, torz Bluetooth vonalat képviselte. Szokatlanul részletes hangminőséggel, meghökkentő felbontással jelenítette meg unalomig ismert zeneszámainkat is.

Minél több műsort hallgattunk, annál egyértelműbbé vált számunkra, hogy tesztalanyunk minden lapját a zenei élményre tette fel. Olyan mély hangszínpadot ábrázolt és annyira profin kontrollálta a basszust, hogy viszonylag kihasználatlan szoftveres oldalát is könnyebben megbocsátottuk. Tiszta hangot kínált, de nem úgy, mint a szokványos belépő és középkategória. A hirtelen keletkező, csapódó, bevágódó hanghatásokat rendkívül gyorsan kezelte, ami pontosabb térbeli elhelyezést és szokatlanul feszes általános dinamikát eredményezett. Pontosan ez tette izgalmassá és élettelivé az olyan, látszólag eseménytelen műveket, mint a dán DJ, Trentemoller - The Last Resort c. albuma. Változatos irányokból röppentek elő a különböző kis digitális rezzenések, zörgések, miközben húsos, klubhangulatot keltő, basszus támasztotta alá a zenét. Az ütemek erőteljesen voltak, de nem az olcsó fülesek túlfűtöttségét, hanem egy fegyelmezettebb, tónusban gazdagabb hangzással jöttek át.

Hangszeres, jazz és klasszikus művek is kifejezetten jól jelentek meg a Pi8-on keresztül. Santana - Black Magic Woman c. ikonikus számában minden hangszer elhatárolódott egymástól. A gitár élénken, könnyedén, áttetsző módon rajzolódott ki. Pontosan követni tudtunk minden pengetést, mintha nem is Bluetooth fülhallgatót, hanem egy professzionális fülmonitort viseltünk volna. Eközben a dobjáték dinamikus volt és a lábdob basszusa nem folyt össze a basszusgitár tónusaival annak ellenére, hogy a Black Magic Woman mélyhang sávja eleve meglehetősen vékony és könnyed. Nem jártunk utána a technikai háttérnek, de sejtésünk szerint ebben játszott szerepet a komolyabb DSP, hogy a finom eltéréseket precízebben tudta elkülöníteni egymástól. Tetszett, hogy elsődlegesen nem a digitális jelfeldolgozás bélyegezte meg a zenei élményt, hanem a zene és annak részletei. Ha tudatosan a magashangokra fókuszáltunk... igen, azokkal még kellett kicsit foglalkozni.

Szubjektív, hogy kinek mi az elegendő vagy sok, de szerintünk a B&W Pi8 magashangszínét szükségtelenül markánsra és erősre állították be. Kifejezetten metsző és rideg módon ábrázolta emiatt a cintányérokat és nagyítóként kezelte a gyengébb minőségű, internetről lejátszott darabok tömörítésből eredő torzításait. Éppen ezért jelentett segítséget, hogy a középmagas és magas frekvenciákat is mi tudtuk szabályozni a telefonos alkalmazáson keresztül. Ahogy a mellékelt képernyőkép mutatja, 1,5, illetve -2 fokozatot (hogy ez ténylegesen dB érték volt-e, nem tudni) lejjebb kellett venni, hogy saját megítélésünk szerint integráltan érvényesüljenek a felsőbb frekvenciák. Ez a folyamat legfeljebb fél percet vett igénybe, de jelentősen élvezetesebbé tette a tesztidőszak hátralevő részét.

Kifejezetten meggyőző volt, ahogy a fülhallgató komolyzenére reagált. Vivaldi - Négy Évszak c. mesterművét (Claudio Abbado és az LSO által előadva, 1991-es felvétel) kellő jelenlét érzettel kaptuk meg, ami úgy értendő, hogy a hegedűk érdessége átjött, a hevesebb részek libabőrt okoztak, a mélyhangok pedig zseniálisan mellőzték a populáris túlfűtöttséget, mégsem volt túl hideg az összkép. Igaz, hogy a karmester kissé gyorsan olvasott, de aki szereti a klasszikusokat, annak kihagyhatatlan album!

A teljesség érdekében meg kell jegyezni egy nem elhanyagolandó apróságot. A kritikus meghallgatáshoz nem streaming szolgáltatót használtunk, hanem minimum CD minőségű, digitálisan megvásárolt számokat játszottunk le helyileg, a telefon saját memóriájáról. A Pi8 elég egyértelműen rámutatott, hogy az adott műsor internetről lejátszott változata számos részletben csorbult, tömörödött, összemosódott. Értelemszerűen ez kevésbé jelentkezett TIDAL esetében, de aki Spotify/YouTube Music klienseket használ napi szinten, annak el kell fogadnia, hogy nem tudja majd kihasználni a füles teljes tudását. Utóbbi nem igazán az adott termék hátránya, hanem egy másik témakör, amiről külön cikket lehetne írni. Másfelől ez a tesztalanyt is dicséri, elvégre úgy mutatott rá a különböző zeneforrások közti különbségekre, mint egy komoly hifi rendszer.

Alternatívák

A Bowers & Wilkins Pi8-nak kemény küzdelemre kell felkészülnie, ugyanis e sorok írásakor számos teljesen vezeték nélküli, prémium fülhallgató kapható a magyar boltokban is. Többségük talán csak 80-90%-ban tudja a B&W részletességét, árban viszont jelentősen kedvezőbbek. Közéjük tartozik a magas népszerűségnek örvendő Sennheiser MOMENTUM True Wireless 4, de meg lehet említeni a JBL Tour Pro 3 vagy Denon PerL Pro füleseket is. Ráadásul az említett kihívók funkcionálisan gazdagabbak, több beállítást rejt a telefonos alkalmazásuk és hangzásukba is erőteljesebb mértékben bele tudunk nyúlni. Viszont pontosan ilyen hangzást egyik sem tud, tehát a lecke fel van adva. Telefonálás és általános ár/érték arány tekintetéből szerintünk a cég Px sorozata (fül köré fekvő, hagyományos méretű fejhallgatók) egy megfontolandó alternatíva.

Végszó

A Bowers & Wilkins Pi8 azoknak ajánlott, akik kifejezetten vezeték nélküli kényelem mellett, hallójáratba illeszkedő kiviteltől szeretnének minél jobb hangzást és nem sajnálnak rá az átlagnál magasabb összeget költeni. A Pi8 fő gyengesége a telefonos mikrofon, de stabilitás és komfort, illetve megjelenés szempontjából csinos, átgondolt termék benyomását kelti. Előnyei közé tartozik, hogy halk és hangos járatáson épp olyan profin bánik a részletekkel és dinamikával. Minket lebilincselt fejlett hangzása és összességében a minőségérzet, amit megtestesített, cserébe el kellett fogadnunk, hogy a zeneiségért kompromisszumot kellett kötni az extrákat illetően.

1 2

Következő oldal >