Bose Ultra Open Earbuds TWS Bluetooth fülhallgató teszt

A csibész csipesz

2024. július 6., szombat, 20:40

Bose audio fülhallgató Bluetooth TWS TWS fülhallgató Bose fülhallgató Bluetooth fülhallgató fülhallgató teszt Bose Bluetooth fülhallgató Bose fülhallgató teszt Bluetooth fülhallgató teszt TWS fülhallgató teszt

Közhely, ha azt írjuk, hogy a Bose újra feltalálta a fülhallgatót, de kétségtelen, hogy ilyen illeszkedési móddal személyesen még nem találkoztunk. Aki utálja az "agyba dugós" kivitelt és a fejhallgatót sem szívleli, annak ez lehet egy alternatíva. Szkeptikusan fogadtuk a Bose fülre csiptetős üdvöskéjét, de nem kellett több egy percnél, hogy megértsük, jót találtak ki.

Általános jellemzés

A Bose Ultra Open Earbuds kivitelére néhol ear clip néven hivatkoznak, ami arra utal, hogy hasonlóan illeszkedik a fülre, mint egy csipesz. Távol-keleti tömeggyártók korábban is kísérleteztek hasonló formatervekkel, amiket pár tízdollárért bárki megrendelhet saját felelősségre. Az filléres OEM fülesek a hangminőséget és utólagos terméktámogatást, garanciát illetően sok nyitott kérdést generálnak, melyek megválaszolása külön cikk témája. Az Ultra Open Earbuds azért érdemel rivaldafényt, mert a fősodorban lévő, nagyobb nevek közül nagy eséllyel a Bose lépett először ebbe az irányba. Az alvássegítő füldugó, nyakban viselhető banán-hangsugárzó és zenélő napszemüveg után íme egy termék, aminek előnyét nem kell kínos mosollyal magyarázni.

A hallójáratba illeszkedő (in-ear) rendszereket nem mindenki szereti, mert egyesek zenehallgatás, telefonálás közben változatlanul tudomást akarnak venni a külvilág eseményeiről. Erre megoldás lehet a hallójáratot nem teljesen elzáró, earbud jellegű formaterv, amilyennel az Apple AirPods is rendelkezik. Hátránya, hogy ha nincsen semmilyen támaszték a hangszórókamrán, akkor intenzívebb mozdulattól szinte biztosan kiesik a fülből. A Bose Ultra Open Earbuds nem zárja el a hallójáratot, mert a fül hátsó részéhez illeszkedik. Olyan, mintha nem lenne fülhallgató a fülünkben, azért elég menő.

A hangszóró műszaki jellemzőit illetően leginkább annyit lehet tudni, hogy a hanghullámokat célzottan a hallójárathoz tereli. Más paramétereket nem igazán szokott megosztani a Bose, viszont a leírásból kiderül, hogy megfelel az IPX4 tanúsítványnak, vagyis néhány esőcsepp vagy izzadtság nem tehet kárt benne. Az akkumulátora által biztosított üzemidő egyetlen feltöltéssel akár 7,5 óra lehet, ami TWS viszonylatban viszonylag jónak számít. A töltőtok további 19,5 órát nyújt, feltéve, hogy a füles nincsen Immersive Audio módban (utóbbira rövidesen visszatérünk). Bluetooth 5.3 kapcsolattal történik a jelátvitel, a támogatott kodekek között BLE, HFP, AAC és SBC szerepel, aptX és LDAC viszont nem. Ami pedig az árát illeti, e sorok írásakor 140 000 forintért kapható.

Küllem

A fülhallgatót kisméretű, szinte bármilyen zsebben elférő tok egészíti ki. Tipikusan Bose jellegű, műanyag, de jó minőségérzettel, selymes tapintással és rejtett mágnesek által határozottan lecsapódó fedéllel. Alján USB-C csatlakozó segíti a töltést (vezeték nélkül nem töltődik), a hátulján pedig egy mélyített, kerek gomb benyomása elindítja a Bluetooth párosítást. A fedél felnyitását követően három LED mutatja a jobb és bal fülhallgató, valamint a tok akkumulátorának töltöttségi szintjét.

A fülhallgató három fő részből áll. Egy hengerrel kezdődik, ami az akkumulátoron kívül nem tapizós felületet, hanem egy rendes fizikai nyomógombot (köszönjük, Bose mérnökök!) tartalmaz. Ezt egy szilikon borítású lemez köti össze a hangszórókamrával. Ez s kis szakasz gondoskodik róla, hogy a fülhallgató ne essen ki a fülből. A hangszórókamra behajlik a fülbe, de ahogy a mellékelt fotók mutatják, nem érintkezik a hallójárattal. A belső oldalon egy-egy kisméretű lyuk is látható, valószínűleg a telefonálásra szolgáló mikrofonokat rejtik.

Használat közben

A Bose Ultra Open Earbuds észrevétlenül illeszkedett a fülön. Szilikonos részét úgy alakították ki, hogy megfelelő stabilitást nyújtson és viszonylag határozottan helyén tartsa a hangszórókamrát. Nem egy ruhacsipesz módjára, hanem kíméletes, puha érzettel rögzült a helyére. De ami szerintünk abszolút megkülönböztette a hagyományos AirPods jellegű formatervtől, hogy edzésre is magunkkal tudtuk vinni. A sportolásra optimalizált TWS-eket leszámítva szinte minden "nyitott" fülhallgató azonnal kipottyant korábban, ha futópadon alkalmaztuk. A Bose esetében még ugrálókötelezés, sprintelés sem okozott problémát. Intenzív ütközésekkel járó mozgás esetén előfordult, hogy néhány millimétert elmozdult felfelé vagy lefelé a szilikon rész, de kipottyanás a tesztidőszak alatt egyszer sem történt.

Szkeptikusak voltunk a telefonbeszélgetések minőségével kapcsolatban, de kellemesen csalódtunk. Az igaz, hogy autókkal vagy beszélő emberekkel zsúfolt környezetben (tömegközlekedés) kevésbé értették a mondanivalónkat (ami 10-ből 9 TWS fülhallgató esetében ugyanígy történt volna). Mérsékelten zajos szituációban viszont kristálytisztán értette beszédünket a másik fél.

A zajszűrés, vagyis annak hiánya előnyökkel és hátrányokkal is járt. Egyfelől fantasztikus szabadságérzetként éltük meg, hogy a fülhallgatóról teljesen elfeledkezve, bármikor tudtunk szót váltani a környezetünkben lévőkkel és mindent hallottunk a külvilág történéseiből. Másfelől a Bose zenehallgatás és telefonálás közben nem zárta ki a zajokat. Forgalmas autóút mellett tartózkodva 100%-os jelszint (hangerő) sem mindig volt elég ahhoz, hogy minden szót értsünk a lejátszott podcast vagy telefonbeszélgetés tartalmából.

A Bose Music alkalmazás felajánlotta, hogy tetszőleges nevet adjunk a fülhallgatónak. Amikor a teszt történt, még nem tudott egyidejűleg több forrást kezelni, de a gyártó leírása szerint egy jövőbeni frissítéssel (mely az alkalmazáson keresztül telepíthető) multipoint párosítás is lesz a szolgáltatások között. További érdekesség az Immerzív hang funkció, amivel először a QuietComfort Ultra fejhallgatónál találkoztunk. Virtuális térhatást és fejkövető mozgást kölcsönzött a lejátszó hangoknak, de szerintünk az Open Earbuds esetében ez inkább furcsa érzetű volt, túl gépiessé tette a hangokat, ezért maradtunk a sztereó módban. Talán a következő frissítésig még csiszolnak rajta.

A hangszínszabályzó segítséget jelentett nem kizárólag a diszkós hangulat elérésében, hanem akkor is, ha a külső környezet túlságosan elnyomta a beszédet vagy basszust. Bekapcsolást követően egy női robothang jelezte az akkumulátor töltöttségi szintjét és a bejövő hívás kezdeményezőjét is megpróbálta betűzni a telefonkönyvből, de a magyar ékezetekkel érthető okból kudarcot vallott. Akit zavar a hölgyemény, elnémíthatja a Hangüzenetek menüpontban.

Hangminőség

A hangzással kapcsolatos első benyomásunk az volt, hogy a mérnökök ugyanazt a karaktert tűzték ki célul, mint a Portable Home Speaker vagy QuietComfort Earbuds II esetében. Viszont a kialakításból eredően nem volt olyan erős és pumpáló basszusa, mint egy kifejezetten hallójáratba illeszkedő fülhallgatónak. Alapbeállításon a mélyhang búgós és meleg volt, de a fő hangsúly nem arra, hanem a középső frekvenciákra terelődött. Ezáltal az ének és beszéd határozottan, erőteljesen jelent meg. A magashangok ugyancsak kaptak színezést, de harsánnyá nem váltak a teszthez használt zeneszámok egyikével sem. Amit kaptunk, a Bose elképzelése volt az átlagembereknek, átlagcélra ideális, univerzális hangzásról. Nem kimondottan ütötte meg az audiofil mércét, de ésszerű terhelésen kellemes, dinamikus, színes tónusokkal jelenített meg szinte bármit.

A Gramatik - The Anthem c. számát hallgatva izgalmas sztereó hatást kaptunk, mozgalmas részletekkel, bár a halkabb, háttérbe eső hangok csak felületesebb, enyhén kásás módon jelentek meg. Ahogy podcast- és vlog jellegű tartalmak hallgatásánál, zenehallgatás közben is inkább a középső frekvenciákon volt fókusz. Hogy határozottabbá tegyük a The Anthem basszusait, a Bose Music alkalmazásban engedélyeztük a "Mélyhangerősítő" profilt. Utóbbi hatására máris melegebb és feszesebb módon jelentek meg az ütemek, bár továbbra sem nyújtottak klubtermi hangulatot. Aztán lejjebb engedtük a jelszintet (hangerőt) 50% alá és a fülesben lévő elektronika váratlanul felturbózta a mélyhangokat! Jóval teltebb basszust kaptunk akkor, ha a műsor csak háttérzenei jelleggel szólt. Aki tehát szereti az ütős mélyhangokat megkapja azzal a kompromisszummal, hogy közepes vagy halkabb járatással használja a fülhallgatót.

Végszó

A Bose Ultra Open Earbuds jó alternatíva a csőrös végű, pálcikalábú, earbud formájú fülhallgatókkal szemben. Utóbbiaktól eltérően nem esik ki, miközben legalább annyira komfortos. Hangja dinamikus és erőteljes, de határozottsága, különösen basszusok terén 50% terhelés alatt mutatkozik meg. Intenzívebb járatás esetén az elektronika visszafékezi a mélyebb tónusokat, ezért nem kimondottan vadulásra való. Hétköznapi háttérzenei aláfestéshez viszont meglepően kompetens és az alaposan kipolírozott középső frekvenciáknak köszönhetően beszélgetős tartalmak, podcastek hallgatására, nem mellesleg telefonálásra is remek társ. Árban lehetne kedvezőbb, de ha az összképet helyezzük mérlegre, noha kompromisszumokkal is jár a nyitottság, jelenleg még nincs egyértelmű vetélytársa. Vajon mások mit reagálnak rá?

1 2

Következő oldal >