Beyerdynamic Aventho Wireless Bluetooth fejhallgató teszt

A fülesnek is füle van

2018. március 19., hétfő, 15:45

Beyerdynamic audio hifi fejhallgató Bluetooth fejhallgató Beyerdynamic fejhallgató hifi fejhallgató fejhallgató teszt Bluetooth fejhallgató teszt Beyerdynamic fejhallgató teszt

A vezeték nélküli fejhallgatóknál mára szinte minden elképzelhető szolgálatást ellőttek - vagy mégsem? A Beyerdynamic Aventho Wireless bizonyos értelemben megtanulja a hallásunkat úgy, hogy kifejezetten a mi fülünkre szabott hangot nyújtson.

Csak egy újabb vezeték nélküli füles?

A Beyerdynamic sem nézhette tétlenül a vezeték nélküli fülesek egyre duzzadó népszerűségét, hiszen a világ egyik legrégebbi fejhallgatós cégéről van szó. Eddig úgy tűnt, hogy a német székhelyű cég kitart vezetékes szériái mellett és csak az egyszerűbb, ill. olcsóbb modellek esetében alkalmaz Bluetooth alapú jelátvitelt. Az Aventho Wireless a prémium kategóriába tör, sőt, csak az árát elnézve kicsit a vetélytársakra licitál. Míg a manapság legnépszerűbbnek számító, felső kategóriás vezeték nélküli mobil fülesek zöme 130 000 Ft körül vásárolható meg, addig a Beyerdynamic újonca kb. 140 000 Ft-ba kerül. Nem tartalmazza az ennyiért elvárható aktív zajszűrést és fülpárnái is csak fülre, nem pedig fül köré fekvő kialakításúak. Akkor mit is kapunk?

Egyfelől a kis méret ellenére manapság kiválónak számító, megközelítőleg 30 órás üzemidőt, Type-C aljzaton keresztül történő töltést, érintésérzékeny kezelőpanelt, továbbá aptX HD támogatást. És ami igazán felkeltette érdeklődésünket, a Mimi Hearing Technologies által kifejlesztett hallásmérő rendszer is bekerült a fülesbe, aminek köszönhetően a frekvenciagörbéjét a mi hallásunknak megfelelően igazítja. Ha úgy tetszik, egy kifinomult automata EQ került az elektronikába, ráadásul a hangszórókészlet sem hétköznapi szintet sejtet, hiszen a Beyerdynamic saját fejlesztésű, Tesla mágnesekkel mozgatott dinamikus membránját kapjuk.

Küllem

A fejhallgató a korábbi T50p esztétikai alapjaira épült, némi ráncfelvarrással és átalakítással persze, mivel immár akkumulátort, Bluetooth vevőt és DAC-ot is tartalmaz. Mérete aránylag kicsinek számít, szinte bármilyen fejmérethez passzol, továbbá a tömege is aránylag csekély. Mindazonáltal a fülpárnák átmérője kicsi, ezért szemüveges felhasználóknak hamar kényelmetlenné válhatnak. A fejpánt felől is folyamatosan érzékelhető enyhe nyomás, a komfort összességében így is jó, de prémium kategóriásnak nem nevezhető.

A dizájn meggyőző, kissé retró jellegű, ugyanakkor letisztult és némileg elegáns is. A hangszórókamra külső élén lévő gyűrűk, a szárbetétek és a kapszulatartó idomok is alumíniumból készültek. Az Aventho Wireless nem összecsukható, viszont jár hozzá egy stílusos védőzsák, amivel együtt a legtöbb oldaltáskában bőven elfér. A párnák műbőr kárpitozásúak, nálunk a fekete verzió járt, de rendelhető barnában is.

Használat közben

A fejhallgató jobboldali kapszulájának lemezén ujjunk érintésével adhatjuk a különféle utasításokat. Aszerint, hogy előre/hátra föl/le mozgatjuk ujjbegyünket, vezérelhetjük a hangerőt, lejátszást, valamint kezelhetjük a hívásokat. A ki/bekapcsoló gomb alatt állapotjelző LED található, ami aktív üzemben időnként kék fénnyel villan, így az utazóközönség messziről kiszúrhatja az Aventho Wireless használóját (remélhetőleg az applikáción keresztül egy frissítés útján kikapcsolható lesz).

Az MIY applikációt kezdetben Android rendszerű okostelefonra telepítettük, félórás bosszankodást követően pedig megkíséreltük iPhone-ra telepíteni, utóbbin már rendben működött (a Huawei valamiért képtelen volt elindítani a hallásvizsgáló modult, de ahogy a Google Play áruházban elnéztük, másoknak is meggyűlt vele a baja. Ráadásul a mi telefonunk valamiért nem volt hajlandó közvetlenül a füles hangerejét vezérelni, így néha egyiket a másikhoz kellett igazítanunk, de az iPhone nem produkált ilyet).

Maga a szoftver nem különösebben bonyolult, az alapvető funkciókon kívül elvégezhetjük a fentebb említett vizsgálatot. Mindössze annyit kell tennünk, hogy amikor sípszót hallunk, lenyomjuk a kijelzőn lévő gombot és amint a hang elhallgat, felemeljük ujjunkat. Ez a kb. 6 percig tartó procedúra feleslegesnek tűnhet, valójában azonban, ha türelmesen végig várjuk, tényleg történni fog valami az Aventho Wireless hangjával. Valamivel tisztábbá válik és a sztereó tér is erősebb, határozottabb lesz. Ha valaki túl élénknek találná a korrigált karaktert, akkor több fokozatban is visszavehet belőle.

Ami a hétköznapi használatot illeti, elismeréssel adózunk az akkumulátornak, mivel három hétig tartó, napi 30-60 perces (munkába menet hallgattuk a fülest) használat mellett is csak 40 %-ra csökkent a töltöttsége. Bekapcsoláskor Bluetooth viszonylatban szokatlanul tiszta női hang üdvözölt minket, kikapcsoláskor nem mindig köszönt el, csak ha éppen úgy volt kedve. A komfort egyeseknek megosztó lehet, bár ezt kijelenthetnénk az összes fülre fekvő rendszerre - a kisméretű párnák enyhén nyomhatják hosszú távon a fület. Mindent összegezve az Aventho Wireless használata nem volt nehezebb, mint bármely más vezeték nélküli fejhallgatóé, a simogató gesztusokra való érzékenységet kicsit feljebb kellett erősítenünk az applikációban, mert alapértelmezetten a kettős érintést (lejátszás/állj, telefonhívás) szinte egyáltalán nem ismerte fel.

Hangminőség

Először vezetékkel, majd anélkül kezdtük el vizsgálni az Aventho hangját. Vezetékkel csatlakoztattuk okostelefon és USB DAC (FiiO Q5) kimenetére is. Utóbbi egyértelműen többet adott a zenéből és kevesebbet az elektronikus, zavaros mellékízből. Leheletnyit jobb volt a hang kábellel, mint nélküle, de sok esetben nem lehetett egyértelmű eldönteni. A Bluetooth-on kapott hang első és sokadik nekifutásra is pozitívan meglepett minket.

Az Aventho Wireless basszusa meleg és enyhén emelkedett, némileg puha karakterrel rendelkezik, ami csak azért különös, mert eddig a Tesla hangszórós Beyerdynamic fejhallgatóktól pont az ellenkezőjét tapasztaltuk. A középső frekvenciák simulékonyak voltak, minimális ködösséggel, a magashangok pedig csilingelők, artikuláltak. Nagyon sok térbeli és árnyalati részletet meghallottunk akkor is, amikor épp az utcán sétáltunk. Mindehhez a Tesla hangszórók fő előnye, a remek dinamika és határozott gyorsaság társult. A The DALI CD Vol 4 hallgatása közben a 3. szám (Eivor) alatt azt hittük, hogy mögöttünk, balra valaki üt valamit az út mellett. Valójában a zenében doboltak. Az ének már nem volt ennyire transzparens, azon érezni lehetett a zárt kamrákból adódó közelséget és a vezeték nélküliségből fakadó, nagyon enyhe tömörséget.

Az Aventho Wireless hangszeres zenével is jól bánt. Ugyanakkor kissé felfűtött basszusainak köszönhetően populárisabb, elektronikus műfajoknál is megjelenítette azt a fajta lendületességet, amit a fiatalos ízlésűek igényelnek. A sztereó tér közepére eső hangokat néha kicsit digitálisan, mesterkélten kezelte, de utazgatásaink közben nem tudtunk rá ezért haragudni. Az aktív zajzárt is hiányoltuk eleinte, de 1-2 hét elteltével már nem vettük zokon, hogy a hozzánk közel elsuhanó autók zaja néha behallatszott.

Végszó

A Beyerdynamic Aventho Wireless az egyik legjobb hangminőségű Bluetooth fejhallgató, amit eddig kipróbáltunk, de kis méretéből adódó kompromisszumos komfortja szubjektívvé teszi, hogy kinek ajánljuk. A Mimi által kifejlesztett, hallásra szabható EQ praktikus, élénkebb és tisztább hangélményt nyújt, de nem hoz gyökeresen új hallgatói élményt (vagy egyszerűen csak nekünk jó még a fülünk?). Ha nagyobb lenne és/vagy rendelkezne aktív zajszűréssel az Aventho Wireless, akkor ajánlott vételnek is titulálhatnánk, így inkább egy érdekes, többiektől eltérő megoldásként marad meg emlékezetünkben, de önmagában a tény, hogy hangszeres zenével is szépen szól (vezeték nélkül), sokaknak fog pozitív meglepetést okozni.

1 2

Következő oldal >