Hangfal teszt, hifi teszt, erősítő teszt, házimozi teszt, fejhallgató teszt | av-online.hu
Beyerdynamic A 20 fejhallgató erősítő teszt
2014. június 16., hétfő, 18:35
Beyerdynamic A20 fejhallgató audio hifi fejhallgató erősítő Beyerdynamic erősítő fejhallgató erősítő teszt Beyerdynamic erősítő teszt Beyerdynamic A 20
A Beyerdynamic kínálatában több olyan fejhallgató is található, amely 600 ohmos impedanciájú. Ahhoz, hogy az ilyen fülesekből tisztességes hangerőt hozzunk elő a lehető legalacsonyabb, torzítás mellett, jó elektronikára lesz szükség. Hogy kiderítsük, mennyire igaz ez, kipróbáltuk az említett cég saját fejhallgató erősítőjét, az A 20-at, és nem csak Beyerdynamic füleseket kötöttünk rá...
Ejnye, A 20, alig tudsz valamit!... Vagy mégsem?
Ha a Beyerdynamic fejhallgató erősítőjét a Unix-filozófia (tégy egyvalamit, de azt jól) alapján közelítjük meg, akkor elég végigolvasni a specifikációt, és azonnal elillannak a szkeptikus gondolatok. Persze, ettől még nagyon jó lenne, ha a jogosan követelt DAC és távvezérlő járna a termékhez, de lássuk csak, mire képes tesztalanyunk?
Először is, nem egy, hanem két fejhallgatót hajthatunk vele. Akár két, egyenként 600 ohmosat is. A 170 mW-os kimeneti feszültség bőven elég arra, hogy akár referencia fülesek membránját is megtornáztassuk. A készülék súlya 1640 gramm, ami a kis méret mellé optimális adat. És ami talán a legfontosabb, hogy az A 20 teljes harmonikus torzítása 170 mW/250 ohmon mérve mindössze 0,01%. Ez az adat egy hifi készüléknél a "bőven tökéletes" kategóriába sorolandó.
A hátlapon találunk egy analóg sztereó RCA bemenetet és egy kimenetet, melyek hurkolt áramkörüknek köszönhetően, a készülék kikapcsolt állapotában is továbbítják a vonal fix jelét. És mindez mennyit fogyaszt? Nem többet, mint 10 wattot, ami az átlagos sztereó erősítők tizedének felel meg. Mindezek ismeretében, ha szolgáltatásokban nem is, de alapvető rendeltetését tekintve az A 20 biztatónak tűnik. Elvégre német elmék, illetve kezek tervezték meg és szerelték össze...
Letisztultnak lenni könnyű dolog. Vagy mégsem?
Ahogyan az Apple termékeknél felhasználták az alumíniumot, az felébresztette az egész műszaki világot, mintegy kikényszerítve belőlük, hogy ők is alkalmazzanak minimalista, "unibody-szerű" készülékházakat. Talán ezért, talán nem, de az A 20 kicsit tényleg úgy néz ki, mint egy Mac mini, csak az oldala nem homokfúvásos, hanem szálcsiszolt megmunkálással készült. A szinte tökéletesen egybefüggő oldallemez nagy lapáttal rádob az igényesség mérlegére, a csatlakozók is szépek, és ami fontosabb, masszívak. Ha bedugjuk a fejhallgatót vagy hátul csatlakoztatunk RCA kábelt, az aljzatok nem lötyögnek, nem zörögnek, az összkép stabilitást, strapabíróságot sugall. Ugyanez érvényes az egész készülékre, talpai nem gombostűfejnyi, egy-két tologatás után lepottyanó szilikonbogyók, hanem jó vaskos gumi alátétek, rendesen felcsavarozva.
A tetőlemez anyaga nem fém, hanem egy nagyon erős, rücskös felületű műanyag. Talán erre rakhatjuk használaton kívül a fejhallgatót, önmagában, vagy állványostul, ahogy a Beyer-gárda tette a 2013-as HIGH END kiállításon. Ami a készülék fennmaradó részeit illeti, a dizájnerek láthatóan egyszerűségre törekedtek, már amennyire két pár csatlakozót és egy tárcsát egyszerűen lehet elhelyezni. Szerénynek hatnak a készüléken lévő feliratok, nem kilométeres távolságból kiszúrható hófehér márkalogót, hanem egy az alumíniumba szinte beleolvadó, kisbetűs beyerdynamic logót látunk, no meg baloldalt a típusjelölést, és a teljesség kedvéért, a készülék rendeltetését igazoló feliratot.
Hátul a tápcsatlakozó moduláris, melynek láttán talán sok kábel-megszállott szeme felcsillan. Tehát az A 20 nem foglal nagy helyet, akár a számítógépes asztal sarkán is szerényen mutat, hacsak nem egy Pioneer N-50-et társít mellé az ember, ahogy mi is tettük a teszt során.
Beüzemelés
Készenléti állapotban az A 20 ki/bekapcsoló gombja mögött piros fény világít. Ha benyomjuk, a kis gomb zöld fényre vált, jelezve, hogy szabad a pálya a zenének. Innen kezdve nincs más dolgunk, mint elindítani a lejátszót, bedugni a fejhallgatót, és fülelni az eredményt. Bejáratása előtt kicsit bizonytalannak és száraznak tűnő hangzást kaptunk, de néhány hét után a készülék frissen bekapcsolva is érezhetően felélénkült és lelkesebbé vált. Ha azt állítjuk, hogy az A 20 potmétere finoman mozog, az enyhe kifejezés. Még egy hangya tüsszentésénél is aprólékosabb fokozatokban állíthatjuk a hangerőt, ami talán túlzás, de tényleg úgy érződik. Ha lassan tekerjük az ALPS profi vezérlésű tárcsáját, könnyen azt gondolhatjuk, hogy csak a felvételbe kevertek a hangmérnökök halkulást, mert annyira egyenletes az átmenet. Ezért pedig dicséret jár.
Hangminőség
A Beyerdynamic A 20-at tesztünk során az általunk referenciaként használt Pioneer N-50 médialejátszóval párosítottuk. A Pioneer egy IsoTek EVO3 Premier tápkábelről kapta az áramot, míg tesztalanyunkat a gyári vezetékével kötöttük be. A két készülék közé az AudioQuest Golden Gate analóg sztereó RCA zsinórja került, fejhallgatónak pedig őket alkalmaztuk:
Túlzás nélkül állítjuk: az A 20 audiofil készülék. A hifi hangzás nem csak a tiszta jelről szól, hanem a hangok élethű visszaadásáról is. A hangoknak nem csak hangszíne hanem dinamikája is van, és az A 20 dinamikailag nagyon profi. Éppen egy élő koncertfelvételt hallgattunk rajta, rögtön az elején beúszott a közönség tapsa. A tapsolás térben való terítése és felosztása nagyban függött a fejhallgatók nyitottságától, de a hirtelen megszólaló basszusgitár hangja döbbenetesen realisztikusan jelent meg mindhárom fülesen. Ahogy a gitáros hirtelen rányomja kezét a húrokra, pattanó, testes, pislogóreflexet keltő hang jön felénk, a tiszta hangok között pedig ténylegesen érezni lehetett a levegő vibrálását, annak ellenére, hogy csak dobhártyánk kapta az információt. A részletek tisztaságának köszönhetően jó érzés volt hallgatni a rendszert, mert úgy éreztük, mintha vándorolnánk, ráérősen nézelődnénk a felvételben. Annak ellenére, hogy unalomig ismert referencia számokat próbáltunk. Az élő felvételek nagyszerűsége a hibákban rejlik és abban a visszhangzó térben, amelyet óhatatlanul rögzítenek a mikrofonok. Ezt a visszhangot fejhallgatózva nagyon élveztük, felért egy dimenzióugrással.
Az A 20 másik szimpatikus tulajdonsága, hogy ritkán "érezteti magát" a zenében. Ritkán kerül bármiféle "íz" a zenébe, amitől a rendszer elvonná a figyelmünket, és ez is része az audiofil adottságoknak, hogy a figyelmünk a felvételre irányul. A hangerőt illetően panaszunk nem lehet, maximum annyi, hogy az A 20 végső hangerőfokozatai túl hangosak, egyszerűen nincs élő ember, aki háromnegyed álláson vagy azon felül hallgatná a zenét. Persze inkább legyen több mint kevesebb, mindenesetre fülünk épsége érdekében óvatosan bánjunk a hangerővel.
Végítélet
A Beyerdynamic A 20 létezése előtt csak a (kimondatlanul is a T1 mellé gyártott) A1-es erősítő futott a cég kínálatában, melynek ára sokaknak, a Teslás tulajokat beleértve, gátat szabott. Elegánsabb külsőt és ugyanúgy meggyőző specifikációt kapunk, lényegesen jobb áron. Akkor most öngólt lőtt magának a cég? Közel sem, de ha mégis, akkor is időben észbe kaptak, mert jó ideje az A1 eltűnt a Beyerdynamic weboldaláról. Tehát az A 20 ideális partner lehet nem csak a Beyerdynamic saját fejhallgatóihoz, hanem egyéb audiofil típusok hajtására is. Nagyon kifinomult készülékhez volt szerencsénk, amely a hangjellel óvatosan bánik, miközben komoly erőtartalékait igyekszik elrejteni. Szolgáltatásban viszont nagyon csekély, ezért fel kell kötnie a gatyát a vásárlók kegyeiért, hacsak nincs már otthonukban most is egy jó DAC, vagy lejátszó.
