Beyerdynamic A 2 fejhallgató erősítő teszt

Semmi viccelődés

2018. június 29., péntek, 21:30

Beyerdynamic audio hifi fejhallgató erősítő fejhallgató erősítő Beyerdynamic erősítő Beyerdynamic teszt erősítő teszt Beyerdynamic fejhallgató erősítő fejhallgató erősítő teszt Beyerdynamic fejhallgató erősítő teszt

Nincs könnyű dolga annak, aki fejhallgató erősítőt keres, rengeteg régi és új névvel találkozunk, ártól függetlenül szinte minden hifi bolt polcain találunk opciókat. De mit nyújt a csúcskategória? Mit válasszunk akkor, ha csak egy fejhallgató erősítőt szeretnénk, de olyat, ami bármit tisztességgel meghajt? A Beyerdynamic úgy tűnik, tudja kérdésünkre a választ.

Egy erősítő bármihez?

A német Beyerdynamic ősidők óta gyárt fejhallgatókat, így nem nehéz feltételezni, hogy azt is tudják, mi kell azok tisztességes megszólaltatásához. Aktuális zászlóshajó fejhallgató erősítőjük az A2 (kb. 480 000 Ft), közleményük szerint kifogástalan partner lehet bármilyen high end füles mellé. Valójában azt sem titkolják, hogy a készüléket referencia termékük, a T1 kiegészítésnek szánják. Logikus, hogy egy cég így okozzon örömet márkahű vásárlóinak, feltéve, hogy bírják pénztárcával. Míg a csúcskategóriás T1 fejhallgató kb. 330 000 Ft-ért vásárolható meg, addig az A2 csaknem félmillió Ft. Ezt nem biztos, hogy mindenki arányosnak gondolja (hacsak nem úgy számoljuk, hogy egy A2 mellé két fülest veszünk, kihasználva, hogy kettős kimenettel rendelkezik).

Bármilyen műszaki cikket nézünk, általában az a márka tud jobban érvényesülni, amely univerzális használhatóságot garantál. Nem kell csak a Beyerdynamic kínálatán belül gondolkozni, más cégtől származó, akár a T1-nél jóval drágább fejhallgatót is ki kell szolgálnia, bármit 16 és 600 Ohm között. A gyártó számunkra ezt sugallta, ezért mi is így tekintünk termékükre. Az A 2 alkatrészeit kifejezetten hifi készülékekben alkalmazzák, a gyártó leírása szerint kicsit nagyobbak, tehát több hely kell nekik, viszont pontosabb és megbízhatóbb működést nyújtanak.

Küllem

Négy éve teszteltük az A 20 fejhallgató erősítőt, amelyre alapozva látható, hogy az A 2 esetében a megszokott dizájnelemeket alkalmazták. Lapos, kerekített szélű, szálcsiszolt alumínium készülékház, tömör, csúszásgátló fekete talpakkal, fegyelmezett és visszafogott körítéssel. Extra dizájnelem a különleges kerámia üveglapból készült tető, melyen a hullámos emblémát formáló ablakon keresztül betekinthetünk a narancssárga LED fénnyel megvilágított áramkörre. Impozáns látvány, de tisztaságmániásoknak gyakran kell majd elővenniük a portörlő kendőt.

Az előlap könnyen átlátható, letisztult. A háttérvilágítású gombok, a kettős 6,3 mm-es Jack kimenet (két fejhallgatót is képes meghajtani az A 2, de jelszintjüket nem vezérelhetjük külön), és a motoros mozgatású ALPS potméter, mind kifogástalanok. Hátul, az aranyozott RCA csatlakozók (2 bemenet és 1 kimenet) is gondosan szereltek, semmi sem lötyög, mozog. A készülékhez extraként jár egy Apple TV hatású, alumínium házas infravörös távvezérlő is, ami fejhallgató erősítőknél ritkaság.

Használat

A készülék használata során semmilyen problémába nem ütköztünk. Furcsa is lett volna, hiszen nem túl bonyolult funkciót tölt be, a bekapcsoláson (és forrásválasztáson) kívül csak a potmétert kellett tekergetnünk.

Az A2-t először Beyerdynamic Amiron Home fejhallgatóval teszteltük, majd kipróbáltuk saját, referenciaként nálunk lévő Sennheiser HD 600 és HD 800 S füleseinkkel is. A legalaposabb meghallgatást utóbbival végeztük, mivel ár tekintetében összeillett az elektronikával. Forráseszköznek TEAC NT-505 volt segítségünkre. Hogy ne a standard fekete tápkábelekkel hajtsuk a rendszert, az A2 és az NT-505 (ill. a számítógép is) AudioQuest Y2 tápkábelt kapott (IsoTek EVO3 Sirius elosztóval). A számítógép és a TEAC közé AudioQuest Cinnamon USB kábelt illesztettünk, az A2 és az NT-505 közé pedig Neotech NEI-1001 RCA összekötőt. Így jutottunk el olyan hangig, amit nem akartunk már tovább fokozni, úgyhogy felvettük a HD 800 S-t és végig füleltük unalomig ismert referencia számlistánkat (ha valaki tudni szeretné a zenéket tételesen, akkor e-mailben szívesen ismertetjük).

Hangminőség

Buta fogalmazásnak tűnhet, de az A 2 hangjában megmutatkoznak a fejlesztők munkaórái. Az a sok kis alkotóelem, amelyektől eggyé, természetessé, teljessé válik a zene. A tengernyi részletet nem fárasztóan adja tovább, igyekszik diszkréten végezni a dolgát. Ellentmondásos, hogy azért fizetünk valamiért, hogy az észrevétlen legyen, de aki a valósághű hangzást keresi, annak ennél semmi sem fontosabb. Szükség esetén feltáró, máskor sejtelmes. Segít abban, hogy a fülesünk (persze ez a fül, ill. fejhallgató tudásán is múlik) szükség esetén drámai, monumentális, elsöprő, vagy éppen melodikus érzelmi hatást váltson ki. Számszerűen nem tudtuk volna kifejezni, hogy mennyire pontosan végzi a dolgát, de talán az mindennél többet elárul, hogy Hans Zimmer - Interstellar OST lemezén a 2. számnál automatikusan becsuktuk a szemünket és mosolyogva füleltünk az utolsó pillanatig.

Herbie Hancock - Watermelon c. számában a pánsíp, az emberi huhogások természetesen, adalékok nélkül lebegtek. A basszus meleg volt, nem túlzottan tolakodó, a dobos kíséret feszes, mégis könnyed. Ezután még meglepőbb és élvezetesebb volt a The 52nd Street Blues Project - You Lied c. száma, mely közönséget, színpadot, éneket és bőgőt tartalmazott, kósza tapsolásokkal és csettintésekkel a nézők soraiból. Nagyon sok rendszer kifényesítette már a hölgy hangját és a bőgőt is gyakran feleslegesen gazdagítottnak, testesnek hallottuk. Ezúttal egyáltalán nem domináltak a vastag húrok, kicsi melegséggel, pontosan és valósághűen úgymond szellőztették az ének körüli teret. A vokál nem volt túl fényes vagy mesterkélt és nem is tolakodott felénk, éppen azt az érzetet kaptuk, mintha tőlünk csak néhány lépésre lenne a hölgy, de nem a nyakunkban.

Minden teszt után megfogadtuk, hogy töröljük a listánkról Cassandra Wilson - Red Guitar c. dalát (nem azért, mert rossz, hanem mert az elmúlt évek során már gyötrelmesen sokat hallgattuk), aztán high end eszközöknél valahogy mégis előkerül. Azt kaptuk, amire vártunk. Közvetlenség, levegősség, nyitottság, laza és könnyű előadás, tág és természetes dinamikával és tengernyi részlettel. Nem csak a zene összetevőit elemezgettünk, hanem a zene folyamatának, áramlásának is a hatása alá kerültünk. Utóbbi az, amit sajnos nem minden esetben kap meg a hallgató. Azt a jelenlét hatást, mintha kimondottan neki zenélnének egy titkos, számára elkülönített dimenzióban.

Végszó

A Beyerdynamic A 2 körül lévő komponensek összeválogatásával nem töltöttünk el hónapokat vagy éveket úgy, ahogy a megfontoltan költekező tulajdonosa tenni fogja. Egyszerűen csak mögé illesztettünk egy számunkra nagyon jónak gondolt lejátszót, raktunk mögé néhány jó kábelt, és megkoronáztuk egy díjnyertes fejhallgatóval. Az eredmény így is belénk fojtotta a szót. Érdekes, hogy amire azt hittük, hogy a TEAC vagy az A2 hiányossága, az valójában a NEI-1001 előtt használt, lényegesen olcsóbb összekötő kábel színezése volt. Tehát egy ilyen kategóriájú fejhallgató erősítő csak az utolsó előtti láncszem egy érzékeny és minden elemében fontos torony tetején. Ahhoz, hogy a leendő tulajdonos a mi élményünkhöz hasonlót kapjon, nem kevés pénzre lesz szükség, ha az összképet nézzük, akár 1-2 millió forintot is el kell majd költenie. Ez az ára a világszínvonalú technológiának, a magával ragadó, természetesen áradó zenének, ami nem csak szól a hallgató fülébe, hanem dimenziókapuként hívogat az első zeneszámtól az utolsóig. Az A 2 kifinomult mérnöki munka azoknak, akik fejhallgatójukból a legtöbbet akarják kihozni, és ha megfelelő partnereket kap, akkor utóbbi megvalósítható, ezért megkapja a Kiváló Termék cédulát.

1 2

Következő oldal >