Austrian Audio The Composer high end fejhallgató teszt

Egy lépéssel előrébb

2023. december 21., csütörtök, 23:45

AustrianAudio audio hifi fejhallgató high end fejhallgató teszt hifi fejhallgató Austrian Audio Austrian Audio fejhallgató hifi fejhallgató teszt high end fejhallgató high end fejhallgató teszt

A fejhallgatók világa gyorsan bővül. Nem kivétel a high end kategória, melyben a gyártók szüntelenül egymásra licitálnak. Új nevek számára nem kis kihívás, hogy érvényesüljenek az erős versenyben. Azonban most csak a név új, mögötte régi arcok állnak. Az Austrian Audio nevet azok az osztrák szakemberek alapították, akik az AKG központjának Amerikába történő áttelepítése után, ha lehet így fogalmazni, magukra maradtak. De nem váltak köddé. Töretlen lendületük igazolása a The Composer. Letettek valamit az asztalra, ami könnyen felkeltheti a vájtfülűek figyelmét.

Új osztrák hegycsúcs

Az Austrian Audio főleg fejhallgatókat és mikrofonokat készít. Ha egymáshoz viszonyítjuk az AKG és az Austrian Audio honlapját, előbbi színesebb, csupa kedvezményes árral, de áttörő termékújdonságokat nem tartalmaz. A vegyes fogadtatású K812 óta úgy tűnik, hogy saját égisze alatt nem vállalkozott újabb vagy jobb csúcskategóriás fülesek fejlesztésére a HARMAN alatt tevékenykedő cég. Vele szemben osztrák szomszédjaink weboldala szellősebb, kevesebb termékkel, de erősebb stúdiós benyomással. Az egykori AKG-s szakemberek azt tűzték ki célul, hogy folytatják a fejlesztést, miközben a több évtizeden át kialakult "szellemiséget" megóvják.

Az Austrian Audio 2017 óta létezik, háttértörténetét egy korábbi, rövid hírben foglaltuk össze. Fő profiljukat professzionális fejhallgatók és mikrofonok képezik, de néhány gamer füles is előfordul. Kínálatuk kb. 40 000 forinttól indul, tehát a luxust mellőző hangmérnökök, zenészek igényeit sem hagyják figyelmen kívül. A The Composer kicsit más történet. Ha lehet drámaibb szót használni, ez egy hadüzenet. Nem kifejezetten az AKG, hanem minden fejhallgatós egzotikum felé.

Szkeptikusok itt sóhajtanának, hogy biztos csak leporolták a K812 terveit és átcímkézték a korábbi csúcsmodellt, de nem. A The Composer (zeneszerző) 49 mm-es Hi-X49 DLC hangszórója saját fejlesztés. A DLC (diamond-like carbon) arra a szénalapú bevonatra utal, amelyet felhordtak a membránra, hogy megnöveljék annak merevségét. 22 Ohmos impedancia, 5 Hz-től 44 kHz-ig érő frekvencia-átvitel, 0,1% teljes harmonikus torzítás. Ígéretes adatok, de mi a kézzel fogható valóság?

Küllem

A fotókon egy Ausztriából kölcsönkapott mintadarab látható. Tudomásunk szerint így fog kinézni a végleges darab is, de lehetnek apró eltérések. A fülest egy gyönyörű fadobozkában kaptuk meg, mely végre nem egy kabinméretű koffer. Egyes fejhallgatógyártók hatalmas dobozba, aktatáskába helyezik büszkeségüket, ami azért lássuk be, nem létfontosságú kiegészítő. A The Composer dobozkája nem foglal túl sok helyet, funkcionális és szép, bár a csatja egy kicsit (nagyon) nehezen nyílik. Fedelének felhajtása után látható a kihajtott párnákkal fekvő füles és annak tartozékai.

A gyártó két 3 méteres (az egyik 3,5 mm-es Jack, a másik 4 tűs XLR dugós) és egy 1,4 méteres (4,4 mm-es Pentaconn végű) kábelt ad hozzá. A vezetőanyag egyelőre nem ismert. A fejhallgatóba egyedi csatlakozó illeszkedik, mely két mini banándugóra hasonlít. Tetszetős, hogy rugalmas a kábel, bár egy kissé vékony. Remélhetőleg bírni fogja az idő próbáját.

A The Composer úgy tiszteleg az AKG-s idők előtt, hogy közben bizonyos részletekkel felülmúlja az akkori érából megszokott színvonalat. Egyes gyártók ékszer külsővel látják el terméküket, hogy a magas árért cserébe minél szebb megjelenést nyújtsanak. A The Composer láttán nem az az első gondolat, hogy szép. Hanem az, hogy tisztességes. Könnyű, funkcionális, diszkrét és jól párnázott. Nem csillog, nincs arannyal lefújva vagy kristállyal kirakva. Egyetlen díszítése a mágnesgyűrű közepén, kívülről beillesztett piros A betű, de azt is rács mögé rejtették.

Olyan felépítést hoztak létre, ami precízen a fejhez igazítható. A fejpántot nem a hagyományos föl-le csúsztatással, hanem egy sínben lévő rögzítőelem lenyomása után lehet méretre állítani.

A hangszórókamrák előre-hátra billenthetőek, ilyet még nem láttunk! Összesen négy billentési pozíció közül lehet választani. A kábel csatlakoztatása oldalról történik, a gyártó szerint (ha mi jól értelmeztük a leírást) azért, mert így nem bántja a fület váratlan kábelrángatásnál.

A fejpánt pillekönnyű és a nagy része mindössze egy háló. Csupán a szélét párnázták, viszont szellőzik és rugalmas. A füllel érintkező, mágnesesen rögzített párnák rendkívül puhák, és mint minden más alkatrész, később szükség esetén újra cserélhetők. A gyártó teljes jövőbeni szervizelési lehetőséget ígér az egész fejhallgatóra.

Az összkép egy letisztult, igényes, kis tömege érdekében erősen lecsupaszított fejhallgató. Nehéz rajta kifogást találni. Legfeljebb annyit, hogy a kábel tartósságát illetően nem voltunk biztosak. Azt csak hosszú idő után lehet kideríteni. Egyeseknek egyhangú lehet a megjelenés, de a Composer, mint sok más Austrian Audio termék, olyan, mint egy szerszám. Nem a látványa, hanem a funkciója, ami számít.

Használat közben

A komfort egyetlen szóval: kifogástalan. A pánt szépen idomult a fejhez. A párnák nem nyomtak túlságosan. Az alig 400 grammos tömeg egységesen eloszlott, órákig tartó használat estén sem volt nyomó érzet a fej felső részén. Ennyire magas kategóriától nem is lehetne rosszabbat várni. Ami kompromisszum, hogy nyitott kivitel. Szinte az egész ház lényegében egy fémrács. Ezért nincsen zajelnyomás. A hallgatott zene kihallatszik és a külvilág nem zárható ki. Akinek ez gondot jelent, kénytelen lesz (egyelőre) a cég olcsóbb, kevésbé jó hangú, zárt alternatívái közül csemegézni. Vagy másik gyártó kínálatát feltérképezni. Miután sikerült alaposan megvizsgálni a fejhallgatót, elérkezett a meghallgatás ideje.

Milyen erősítővel hajtottuk?

Az Austrian Audio fejhallgató erősítőt is tervezett hozzá Full Score one néven. A jelenlegi cikk elsősorban a The Composer tudására fókuszál. Szerencsések voltunk, mert a Full Score one fejhallgató erősítőt is rendelkezésünkre bocsátotta az Audio Centrum. De ezek rövid időre kölcsönkapott mintadarabok voltak, csak néhány napunk volt az ismerkedésre. A fejhallgatót alaposan megismertük, viszont a készüléket nem próbáltuk ki más fülesekkel. A lenti szubjektív véleményt az említett elektronikával fogalmaztuk meg. Amennyiben lesz rá mód, a Full Score one tudásával mélyebben is foglalkozunk majd, egy különálló cikkben. Forrásnak Reavon UBR-X200 lejátszót alkalmaztunk.

Hangminőség

A The Composer által nyújtott hangélmény meghökkentő volt. Több erőssége is hamar megjelent, de hármat minimum meg kell nevezni. A sztereó középpont holografikus jelenléte, a tágas térhatás és a szépen összefésült, egymást nem elnyomó frekvenciák azonnal megalapozták a sikert. Említhető az is, hogy kis terhelésen is egész határozott dinamikát biztosított a fejhallgató, valamint basszusa szükség esetén könnyedebb zenei stílusokhoz is dús, telt maradt.

Alapos bejáratás után előkerült a jól ismert referencia számlista, rajta Cassandra Wilson - Red Guitar c. műve. A jazzgitár teljes természetességgel jelent meg. A basszus épp elegendőnek bizonyult, nem erősödött túl, enyhe melegséggel jöttek át a tónusai. Az énekhangok felsőbb hangjain csekély mértékű szárazságot hallottunk, de az összképet azokkal együtt is mesteri módon kidolgozta. A The Composer rendkívül profin adagolta a részleteket és hatásosan ábrázolta a különböző hangszer pozíciókat. A lágy jazzgitár pengetések széltében beszivárogtak a térbe, azt az illúziót keltették, hogy a fejünk mögül érkeztek.

Mozart 23. és Ravel - G-dúr zongoraversenyét hallgatva egyértelművé vált, hogy a laza klubhangulatba burkolt Red Guitar csak a jéghegy csúcsa volt. Ravel művében a fúvósok könnyedén, profi mikro-dinamikával úsztak. Az ének-centrikus számoknál előfordult, hogy enyhe fénnyel jelentek meg a sziszegős mássalhangzók. Ezúttal a rézfúvós hangszerek, élesebb tónusuk ellenére zavaró fényesség nélkül jelentek meg. A legapróbb részletek is élénk, könnyed, jól észrevehető módon jöttek át. Minden egyes hangszert hallottunk, olyan halk rezdüléseket is, melyek nem a dallamok keltését szolgálták. A zenészek székeinek reccsenése, a hangszerek környékén keletkező zörejek, mocorgó zenészek: ilyen apróságokat is könnyen észrevettünk. A The Composer szimfonikus művek hallgatására zseniálisan bevált.

A próba meghallgatás csúcsát egyértelműen Olivier Latry orgonazenéje jelentette (Midnight at Notre-Dame). Az atmoszféra megjelenítése hibátlan volt. A hangszer ereje, teste, drámája szinte felülírta azt, amiről addig feltételeztük, hogy lehetséges egy fejhallgatótól. Friss, levetős atmoszférát kaptunk, neutrális, realisztikus karakterrel. Erre a zenére az Austrian Audio kifogástalanul reagált, nem tudtunk semmibe belekötni.

Lazább, dinamikusabb daraboknál is kamatoztatta pontos jelenlét érzet megjelenítési képességét a fejhallgató, bár az elektronikus magas frekvenciás hangeffektusokat hajlamos volt enyhén túlfókuszálni. Utóbbi rámutatott az osztrákok stúdiós mentalitására. Nem feltétlenül a szépítés és kényeztetés szerepelt a prioritások elején. Kaptunk részletességet még Hedegaard elvetemült ütemeiből is. Viszont akik kifejezetten elektronikus zenéhez keresnek high end fejhallgatót, azok (ha igénylik) talán pihentetőbb hosszútávú élményt kapnak puhább karaktert nyújtó (síkmágneses) technológiával. Mindez csak szubjektív meglátás. Következzen néhány objektív mérés!

Ritkán látni ilyen linearitást 1 kHz-ig. 2 és 4 kHz-nél látható egy kis beesés, de azt leszámítva Harman célgörbéhez ügyesen törekvő görbe látható. A basszus 20 kHz-en is stabil, ami a magabiztos, túlfeszítettséget kerülő mélyhang, illetve alsó frekvenciás dinamika szempontjából nagy előny. Mindez csak egyetlen fejhallgató mérése, több értelmet nyer az értékelés, ha további kihívókkal is összemérjük.

A Sennheiser HD 800 S fejhallgatóval történő összehasonlítás arra mutatott rá, hogy az Austrian Audio maga mögé utasította a németek zászlóshajóját. Utóbbi basszusa köztudottan soványabb. Középső frekvenciák és levegős térhatás tekintetében mai napig zseniális, de könnyűzenével egyesek száraznak, kimértnek tarthatják. A The Composer egy (jelenleg nem létező) HD 900 hiányát pótolta. A mérés alapján jól látható, hogy a Sennheiser basszusa 80 Hz alatt kevésbé követte a Harman célgörbét, ugyanakkor 8 kHz-en erősebben megugrott, ami szerepet játszhat a hűvösségében. Mérés alapján biztos sokan gondolják, hogy a Composer egy EQ-val korrigált HD 800 S. Eddigi hangszínszabályzási kísérleteink alapján nekünk még nem sikerült elérni az Austrian karakterét, de ha valaki eléri, jelezze bátran! Van, ami nem mérhető, csak érezhető: a mélyebb zenei élvezet. A frekvenciáktól függetlenül abban nyújtott többet aktuális tesztalanyunk.

A Meze hangja lazább és játékosabb, ami a grafikonon ugyancsak megmutatkozik. Az Austrian Audio magashangjai élénkebbek, ami az apró részletek konkrétabb, fókuszált megjelenítését segíti. Az is látható, hogy 40 Hz alatt a The Composer még a román zászlóshajó speciális hangszórójának stabilitását is felülmúlja. Más kérdés, hogy az ELITE könnyűzenére rugalmasabban, kellemesebben reagál. Senkinek nem ajánljuk, hogy kizárólag a mérések alapján válasszon fejhallgatót, csak illusztrációként mellékeltük a görbéket arra, hogy miben mutatkozik meg a The Composer-be fektetett energia.

Végszó

Mivel hallottunk párat a jelenlegi kínálat legkiemelkedőbb fejhallgatói közül, megállapításunk a következő: dinamikus hangszórós, fül köré fekvő fejhallgatóból nem biztos, hogy jelenleg van ennél is magasabb szint. Vannak eltérő hangszóró technológiák (síkmágneses és elektrosztatikus), melyek a basszus stabilitás, térfelépítés, sebesség tekintetében mások. De ritka pillanat, hogy olyan fejhallgatót hallunk, ami a planar technológia teltebb basszusát ötvözi a dinamikusok fókuszált jellegével. Nem kizárólag a részletesség volt előny. A szokatlan jelenlét érzet, valósághű közelség, intimitás, amit nehéz felülmúlni, szavakkal átadni pedig lehetetlen.

Az Austrian Audio The Composer nem olcsó termék, de a maga kategóriájában rendkívül versenyképes. Mellesleg szinte minden lehetséges tekintetben maga mögé utasította 2016 óta rendszeresen használt referencia fejhallgatónkat, szubjektív és objektív bizonyíték van rá. Így számunkra (és bárkinek, aki kipróbálja A/B összehasonlítással) érthetőbb, hogy miért kerül többe. A kábel talán érdemelne egy kis erősítést, de azt leszámítva, amit kapunk, kivitel és hang szempontjából is egy remekmű. Tessék rajta meghallgatni valamelyik kedvenc klasszikust, lehetőleg magas felbontásban! Ez a füles komolyzene (jazz, folk, blues, hard rock, esetleg funk és ambient még simán belefér) hallgatásra, ha hozzá illő rendszerbe kerül, tökéletes választás.

1 2

Következő oldal >