AudioQuest NightHawk hifi fejhallgató teszt

Mindent a (sólyom)szemnek, még többet a fülnek

2015. augusztus 27., csütörtök, 22:10

AudioQuest NightHawk audio hifi fejhallgató AudioQuest NightHawk AudioQuest fejhallgató hifi fejhallgató fejhallgató teszt hifi fejhallgató teszt AudioQuest fejhallgató teszt AudioQuest NightHawk fejhallgató teszt

Az AudioQuest műhelyében egy úriember, nevezetesen Skylar Gray elégedetlenül az asztalra csapott, gondolván: "ha már ilyen sokan beszálltak a fejhallgatós bizniszbe, mi mire várjunk?" Az eredmény finoman szólva is szokatlan, egy eddig kábelekre és csatlakozókra összpontosító specialistától. Annyit már most megsúgunk, hogy a NightHawk tényleg több akar lenni a hagyományos füleseknél... szinte mindenben.

Nem bántják sem a fület, sem a Földet

Mai tesztalanyunk sok kis apró érdekességből tevődik össze. Talán, ami még laikusok számára is az egyik legnagyobb bizalomgerjesztő tulajdonság, hogy a NightHawk több szempontból is "zöld". A környezetbarát címszó hallatán azt sejthetnénk, hogy tesztalanyunk kartonpapírból és összedarált kólás palackokból készült, de természetesen teljesen másról van szó. Nem véletlen, hogy a NightHawk többek között az idei CES innovációs díját is bezsebelte, többek között a hangszórókamrát fedő, ún. "folyadék fa" burkolatnak köszönhetően. Utóbbi 100 százalékosan újrahasznosított anyagokból, természetes rostokból, vakszból és fából készült. Ezeket a komponenseket egyetlen masszává olvasztják, mely szilárd állapotát elnyert külsejéből ítélve, már jóval inkább valamilyen afrikai nemes fát juttat eszünkbe.

Egyesek talán hiányolhatnak további szín vagy minta opciókat, jóllehet, más audiofil gyártók is többnyire csak egy bizonyos "ruhába" öltöztetik a termékeiket. A NightHawk lakkozott külseje semmiképp sem csúnya, nagyon jellegzetes, inkább az antik bútorok világát juttatta eszünkbe, ami kétségkívül az igényesség mellett szól. Még a védőtok is bio-származékokból készült szintetikus bőr, melyet a polcról frissen levéve, bontatlan formájában, mindössze egy vékony papírlemez ölel körbe, jelképes csomagolásként. Mielőtt rátérnénk a füles effektív használatára, lássuk, hogyan épül fel, mit tartalmaz?

Bűvölet, vagy ügyes mérés?

A hangszórókamrában rejlő apróságok mögött több figyelmességgel találkoztunk, mint azt elsőre gondoltuk volna. Vegyük például a membrán mögötti szellőzőnyílásokat: a kónuszt közrefogó lemez perforált, ami a mélyhangok természetes, torlódás nélküli áramlását teszi lehetővé. Mr. Grey arra is ügyelt, hogy a membrán villámgyors oda-vissza mozgásakor áramló levegő miként hagyja el e nyílásokat. Ezért még a szellőzőcsatornák, lyukacskák széleit is lekerekítették, így a turbulencia csillapításával, egyenletesebb a légmozgás.

Még beljebb, a tekercsvájatban 1.2-es Tesla mágnes perem található, mely a gyártó elmondása szerint, jobb szimmetriájú mozgásra képes, szemben a hétköznapi megoldásokkal. És persze nem hagyhatjuk figyelmen kívül a hangszóró felületet sem, mely a tipikus, félbevágott fánk szerkezet helyett a hagyományos hangsugárzókban található, tölcséres kónuszokra hasonlít. Ilyesmi megoldást korábban is láttunk, ettől függetlenül a merev biocelluóz réteg, számos mérés szerint egyenletesebb, dugattyúszerűbb mozgásra képes, mint az AudioQuest által gyakori ellenpéldaként említett mylar membránok.

A mechanikai stabilitáson, csillapított szerkezeten kívül komoly figyelmet szenteltek a füles karakterisztikai adottságaira is. Pontosabban azt próbálták elkerülni, hogy a tipikus fejhallgatós hibák ne, vagy kevésbé legyenek érezhetőek a NightHawk tolmácsolásában. Utóbbiak közé tartozik az esetenként mesterkélt, túlhangsúlyozott magas frekvenciás leközlés, ami a cég állítása szerint sok fejhallgatóban akár +5 dB kiemeléssel jár a 2-től 8 kHz-ig tartó spektrumban. Pontos mérések találhatóak az AudioQuest honlapján, melyeken kívül aprólékosan taglalják a NightHawk finomításának folyamatát. Skylar Gray több ízben is kifejtette, hogy szándékosan a hangfalak világában előforduló megoldásokat akart olyan módon alkalmazni, hogy fejhallgató formájában átadható legyen a végeredmény.

? elvégre kábelt is készít!

Amennyiben klasszikus hifi készülékekre kötve használnánk a fejhallgatót, kapunk mellé egy 3,5 mm-ről 6,3 mm-re átalakító Jack adaptert, melyen nem aranyozott, hanem ezüstözött bevonat is található, mellyel már mi is több ízben találkoztunk, felsőkategóriás AudioQuest kábelek tesztelésekor.

Apropó! A NightHawk-hoz kétféle kábel jár, az egyik a gyárilag mellékelt, vékony és rugalmas fekete, a másik pedig egy jóval hosszabb, fekete textilköpennyel bevont változat. Utóbbi valójában a Castle Rock néven futó hangfalkábel miniatürizált változata, magába foglalja a Solid Perfect-Surface Copper magot, a négyágú csillag alakzatban végigfutó, egymástól elszigetelt jobb és baloldali szálakat, továbbá zajelnyelő réteggel is rendelkezik. Kedves gesztus az AudioQuest alapítója (William E. Low) részéről, hogy külön közleményt tett közzé, melyben magyarázatot ad a két vezeték meglétére. Ebből a rövid üzenetből kiderül, hogy tesztelése során, a "mini Castle Rock" kb. 2000 erőteljes hajlításig maradt üzemképes, szemben a fapados zsinór tizenkétezres eredményével. Will hozzáfűzte, hogy a rugalmasságra és strapabíróságra való törekvést egy bizonyos ponton feladta és úgy döntött, hogy inkább a tiszta jeltovábbítás előtérbe helyezésével tervezik meg a NightHawk-hoz szánt kábelt, hiszen ez az, amiben igazán szakértők. A melléklet záró sorainak elolvasásával választ kaptunk a szűk védőtokra is: szándékosan nem hagytak helyet a kábeltorkolatnak, így a fejhallgató csak kihúzott zsinórral tárolható. Azáltal, hogy nem törjük meg minduntalan a csatlakozók szárát, hosszabb élettartamra számíthatunk.

Használat, komfort

Dióhéjban felsoroltuk, hogy mi mindentől válik egységes egésszé a NightHawk, most pedig lássuk a használat során szerzett tapasztalatokat! Először is, a mellékelt, cipzárral nyitható táska valóban remek minőségű, belül nagyon ízlésesen alakították ki, és szépen, stabilan helyén tartja a benne lévő tartalmat. Ha kb. 15 centis kör alakban feltekerjük a vezetéket, akkor a fejhallgató üregében, tépőzáras szíj segítségével lerögzíthetjük, hogy ne csomózódjon.

Talán nem meglepő, de a NightHawk külsején tényleg érezni a minőséget. Nem sugároz különösebb high-tech jelleget, helyette egy nagyon sajátos érzetet kelt attól kezdve, hogy a kezünkbe vesszük. Nekünk nagyon tetszett (ilyet még nem is láttunk), ahogy megoldották a hangszórókamrák rögzítését; a fejpántot szabályosan elcsatolták a folyadékfa lemeztől. X alakban, négy gumicsövecske tartja helyén a kapszulákat, ezzel a gyártó akarva-akaratlanul a stúdiómikrofonok állványainál megszokott, rezgéselnyelő módszert hasznosította, kicsit másképp. Ezáltal eleve csendessé vált a mechanika, fejünkön tartva egyáltalán nem zörgött, kotyogott a füles, a gumicsövek által biztosított, enyhe négyirányú mozgástartomány pedig azonnal a koponyánk dőlésszögéhez igazította a hangszórókat.

A bőrkárpitos fülpárnák kellően puhák - nem tökéletesen észrevétlenek, leheletnyi nyomást kifejtenek, és ha nem ráztuk a fejünket, akkor csöppet sem voltak frusztrálóak és nem mozogtak ide-oda. A fejpánt az AKG lengőszíjas megoldásának továbbgondolt változata, mondhatni kifogástalan. Nem kell kattogó, kerregő mechanikát koptatnunk, hiszen a fejünkre téve a szárak automatikusan felveszik a szükségest hosszt. Persze ahhoz, hogy ez évek múlva is ugyanilyen zökkenőmentesen történjen, használaton kívül célszerű mellőzni bármiféle fejhallgatóállványt, és inkább a táskát használni.

Hangminőség

A NightHawk közel egy hónapig vendégeskedett nálunk, ez alatt kb. 1 napon keresztül, nonstop járattuk rajta az Isotek Rejuvenation Disc tartalmát, majd néhány napig szúrópróba szerűen csak felvettük, és néhány zeneszám erejéig figyeltük, mit művel.

Aztán a meghallhatások egyre gyakoribbá váltak, és a kezdeti hébe-hóba összeszedett zeneszámok helyett egyre komplexebb és egyre jobb minőségű darabokba kóstoltunk bele. Mindvégig az Astell & Kern AK JR mobil veszteségmentes zenelejátszót használtuk, illetve alkalmanként, számítógépről történő zenehallgatáskor egy Nuprime uDSD USB DAC volt segítségünkre.

A NightHawk hangja némileg nélkülözi azt a steril és részletekre kihegyezett, intim stílust, amit a hozzá hasonló kategóriájú dinamikus rendszerektől megszokhattunk. Ha minden áron hasonlítani kéne valamihez, nekünk úgy tűnt, jóval inkább a síkmágneses megoldások karakterbeli előnyeit kaptuk meg, ennél fogva a magas frekvenciák picit ködösnek, fátyolosnak érződtek. Utóbbi előnye, hogy régi, túlélezett vagy zajos felvételek is kellemesen szólaltak meg az AudioQuest tolmácsolásában, így tény, hogy hosszú távon, akár 2-3 órán keresztül is nyugodtan hallgathattuk. Ettől függetlenül a NightHawk stílusában éreztünk valami sajátosat, valami egyedit, valami idegent, amivel eddig nem találkoztunk.

A sztereó tér sokszor kellően áttetsző és mozgalmas volt, a részletek irányítottságával sem volt gondunk, ugyanakkor a vártnál simulékonyabb basszusok néha ránehezedtek a produkcióra, amitől a teljes ?légiesség? elmaradt. Érezni lehetett, hogy a részleteket valami megfogja és kézben tartja, pedig a zene rengeteg esetben élőnek, realisztikusnak tűnt.

Tesztalanyunk soha egy percig sem akart kibillenni a szerepéből, minden zenénél ugyanazzal a sajátos, kedvelhető tónussal szólalt meg. Tény és való, hogy nagyon kellemes érzés volt hallgatni, holott nem éreztük, hogy magával ragad minket a muzsika. A NightHawk minden esetben élénk volt és közlékeny, de nem akarta elvenni a koncentrálóképességünket, nem vitt át másik dimenzióba, "mindössze" annyi tudatosult bennünk, hogy egy remek minőségű fejhallgatóval ülünk az irodában és remek minőségű zenét hallgatunk.

Végszó

Az AudioQuest NightHawk vegyes érzelmeket keltett szerkesztőségünk tagjaiban, függetlenül attól, hogy az a mérleget összességében pozitív irányba billentette. A hangreprodukció több, mint fél évszázados történelme során a legsikeresebb gyártók arra törekedtek, hogy fejhallgatóik a mikrofonok által ?befogott? hanghullámokat minél gyorsabban, tisztábban visszaadják. Ehhez képest nekünk az AQ közleménye alapján inkább az jött le, hogy a nyers és steril jelfolyamnál többre tartják a mindenekelőtt semleges, természetes, kiegyensúlyozott és mesterséges doppingtól mentes, hosszú távon az emberi fül számára kellemes és hallgatható karakterisztikát. Ez leírva jól hangzik, meghallgatva azonban pont azt éreztük, hogy a NightHawk teljesítményébe valaki "belenyúlt", hogy ilyen legyen. Könnyű élvezni, meghatározni a hangját és figyelni a tulajdonságait, holott a cél (szerintünk) csak az kéne, hogy legyen, hogy beleéljük magunkat a felvételbe. Ha felhagyunk a füles vizsgálatával, akkor van esélyünk kikapcsolódni, de ez esetben figyelmen kívül kell hagynunk a biocellulóz membránok puha karakterét. Ilyenkor tényleg odaképzelhetjük magunkat a felvételbe. Bármennyire bőséges a rendelkezésre álló háttérinfó, bármilyen sok mérés támasztja alá a készülék fejlettségét és kifinomultságát, tény, hogy a háttérben éreztünk egy kis bizonyítási kényszert. Ettől függetlenül a NightHawk sok szempontból rendkívüli, valóban rá kell szánni pár napot, jóval inkább 1-2 hetet a megismerésére, ami - lássuk be - bizonyos esetben a leendő tulajdonos/vásárló és a forgalmazó részéről is rugalmasságot, türelmet igénylő folyamat. Végül is Skylar-ék elérték, hogy különcként, maradandó színfoltként emlékezzünk vissza a NightHawk-ra, ami már önmagában jelent valamit. Ez a fejhallgató nem hétköznapi, a legkevésbé sem.