Astell&Kern LaylaII high end fülhallgató teszt

2017. október 17., kedd, 08:20

AstellKern AstellandKern audio hifi fülhallgató high end hifi fülhallgató AK fülhallgató fülhallgató teszt hifi fülhallgató teszt Astell Kern fülhallgató high end fülhallgató teszt Astell Kern fülhallgató teszt

A LaylaII olyan termék, ami számos aspektusban megnehezíti a hozzá fűződő, elfogulatlan gondolatok létrejöttét. Nem hétköznapi történet következik a világ egyik legjobb és legdrágább fülhallgatójáról.

Nagy a tét?

Nem először kerül kezünkbe az (elsősorban prémium kategóriás hordozható zenelejátszóiról híressé vált) Astell&Kern nevével díszített fülhallgató. Járt nálunk januárban a Beyerdynamic által kivitelezett, Tesla hangszóróval ellátott AK T8iE Mk II majd májusban a Michelle, amelynek alapjai valójában egy amerikai gyártónak (Jerry Harvey Audio) köszönhetők. A kimondottan hallójáratba illeszkedő fülmonitorokra szakosodott Harvey találmányai előkelő helyen szerepelhetnek az audiofilek és zenészek táborában is, hiszen a szakértők, ill. vájtfülű felhasználók közülük nem is egyet a világ legjobbjai közt tartanak számon. A LaylaII a Siren Series termékcsaládba tartozik, amely ún. univerzális illeszkedésű fülmonitorokat tartalmaz (a Jerry Harvey Audio egyik specialitása, hogy anatómiailag lemintázott, konkrét fülformára öntött rendszereket is nyújt). Nevét Eric Clapton azonos című számáról kapta, amelyhez állítólag a zenész Pattie Boyd felé irányuló, viszonzatlan szerelméből (később egyébként összeházasodtak, miután Pattie elvált George Harrisontól, de végül Claptonnal való kapcsolata is véget ért) merített ihletet.

Amikor csúcsteljesítmény elérésére kerül sor, az adatok - velük együtt az árak is - hamar elrugaszkodnak a földtől. Néhány éve még gombóccal a torkunkban vettük tudomásul, hogy egy AKG K3003 bolti ára kb. 1 000 euró, hozzátesszük, felbontásban, gyorsaságban és térhatásban le is pipált minden in-ear eszközt, amit addig hallottunk. Látatlanban viszont nehéz elképzelni, hogy miben tud többet/jobbat felmutatni a Jerry-féle LaylaII, melyért kb. 900 000 forintot kell a pénztárnál hagynunk. Elsőre furcsa érzés szembesülni a ténnyel, hogy egy tenyerünkön, kabátzsebünkben könnyen elférő termékért kell ennyit fizetni.

Egészen más a helyzet azonban, ha high end viszonylatban kezdünk gondolkodni és a hagyományos, hangsugárzókból épített hangrendszerekhez állítjuk a mércét. Egy élvonalbeli hangfalpár ugyanis gyakran akár 5-10 millió Ft/pár összegbe is kerülhet, és akkor még nem beszéltünk szobáról, elektronikáról, kábelezésről, villanyszámláról és házastársunk ideggyógyászati számlájáról. Ha igazán a maximumra törekszünk, elkölthetjük egy családi ház árát is zenehallgató szobánkra. De mi van akkor, ha ugyanazt a hangélményt a végösszeg tizedéért magunkkal vihetjük bárhova? Ezért tett minket nagyon kíváncsivá a LaylaII.

Technikai érdekességek

A válasz, ahogy lenni szokott, ezúttal is a részletekben rejlik. A LaylaII belsejében nem 1, hanem 12 db (!) hangszóró található. Tehát két fülünkben összesen 24 db elektromágneses testecske dolgozik. Balanced Armature, azaz lengőnyelves rendszerű motorok találhatók a tömör fém házban, melyeket négyesével tagoltak három csoportba, így kapunk háromutas rendszert. A frekvencia-átvitel mindkét irányban meghaladja az emberi hallás határát: 10 Hz-től 23 kHz-ig terjed. Negyedrendű Linkwitz-Riley keresztváltó található benne, a hangszórócsatornákat pedig 3 db rozsdamentes acél járat továbbítja a kijárathoz. Szénszálas fedéllel díszített készülékháza egyetlen tömb titánból lett gépi eljárással kidolgozva. Mindehhez hozzáadódik a gyártó saját szabadalmát képező FreqPhase technológia, amelynek lényege, hogy különböző hosszúságú csövecskékkel hozzák szinkronba a hangszórók fázishelyességét, 0,01 milliszekundumos időkorláton belülre.

A LaylaII kábele moduláris, alumínium menetes, 4-tűs csatlakozófej rögzíthető hozzá - fülhallgatós viszonylatban ez a leginkább időtálló kialakítás, amivel eddig találkoztunk. A fotókon megfigyelhető, hogy a dugótól néhány centis, átlátszó műanyag cső vonja be a kábelt, ezt kell a fülkagylónk mögé kanyarítani, hogy a professzionális fülmonitorokkal azonos módon stabilizáljuk a rendszert, így elkerülve, hogy kipottyanjon (ugyanis elég nehéz). Ugyancsak található egy kábelre integrált kezelőszerv, melyben a mellékelt csavarhúzó segítségével két parányi csavart tekerhetünk, így átszabva legfeljebb +13 dB mértékig az alsó frekvenciás hangszórók erősségét. Két vezetéket kapunk a LaylaII mellé; egy hagyományos 3,5 mm-es és egy 2,5 mm-es szimmetrikus Jack verziót, mindkettő a Moon Audio gyártmánya.

A fülhallgatót mi Astell&Kern A&Ultima SP1000 hordozható lejátszóval (amelyről hamarosan ugyancsak teszt lesz olvasható honlapunkon) próbáltuk ki. Eredetileg még a korábban forgalomba került AK380 volt a LaylaII számára szánt partner, ám azt időközben leváltotta az SP1000 és a KáCsa Audió mindig az aktuális újdonságok nemzetközi viszonylathoz igazodó, naprakész raktározását tartja szem előtt.

Kicsomagolás, használat

A LaylaII doboza a maga módján exkluzív, érezhető rajta a profi hozzáállás. A mellékelt, szénszálas mintájú, kemény falú tok a tartalomhoz méltó tároló alkalmatosság, igaz, mágneses zára könnyen kinyílhat, ezért nem tanácsos csak úgy dobálni. Találunk még a csomagban egy tisztító eszközt és összesen 5 pár fülbetétet, amelyek közt nem csak hagyományos gumi hanem Comply fej is található. Mi utóbbival használtuk a fülest, erősen ajánljuk e szivacsos, 5 ezer forint körül megvásárolható harang használatát azoknak is, akik meglévő fülhallgatójukból szeretnének jobb zajszűrést, ill. hangot kihozni.

A LaylaII titán kapszulái hatalmasak, élőben, tenyérből nézve egészen más érzés tekintélyes méretükkel és tömegükkel szembesülni. Le kell szögeznünk, hogy ez nem az a fülhallgató, amivel kocogni lehet, még a sapka ráhúzása is necces vállalkozás. A fül fölé kanyarítható támasz használata tehát nem csak javasolt, hanem kötelező, amennyiben nem akarjuk, hogy másodperceken belül kicsusszanjon helyéről a rendszer.

Miután óvatosan helyükre tessékeltük a kapszulákat és helyére kanyarítottuk a kábelmerevítő csöveket, egész kellemes komfortot kaptunk. A rendszer tömege miatt kocogás, hajolgatás, fejrázás közben hajlamos volt kicsit kimozdulni a Comply, ezért a LaylaII használata elsősorban nyugodt, ülő vagy álló testhelyzettel, legfeljebb könnyed sétával ajánlott. A passzív zajszűrés kifogástalan, irodánkban a többiek beszélgetéséből csak halk, suttogó pusmogást érzékeltünk és amint a zene megszólalt, még a külvilág maradék foszlányai is eltűntek.

Hangminőség

Mielőtt konkrét példákra térünk, összefoglalunk néhány általános észrevételt. Egyfelől a LaylaII hangja nem konkrét és nem egyértelműen meghatározható, 12 hangszóróval fel tud ölelni olyan dinamikatartományt, amitől gazdagon a hallgatóra vetheti a befogadott információt, hogy aztán mi döntsük el: mit akarunk befogadni abból, amit kapunk? Más szavakkal, a fülhallgató karaktere nem kötődik zenei műfajhoz, hangokat ad vissza, de nem olyan közlésmóddal, amihez a fül (és ez alól a mi úgymond hifista fülünk sem kivétel) hozzászokott. Ebből ered egy másik szerintünk fontosnak vélt részlet, mégpedig a hangerő. Az A&ultima tengernyi teljesítménye arra buzdított minket, hogy menjünk fel, ameddig csak merünk. A LaylaII azonban nagy hangerőn elveszti önuralmát és kissé dominánssá válik, a részletek elkezdik egymást túllicitálni. Hozzátesszük, hogy ez már valóban hosszútávon fárasztó terhelésnek számít. De nem is éreztük szükségét annak, hogy üvöltessük a rendszert. 20-30 %-on is bőséges dinamikát kaptunk, a titán ház pedig kizárta annyira a külvilágot, hogy semmi mást ne is érzékeljünk a lengőnyelves hangszórókból érkező rezgéseken kívül. Ezt nem biztos, hogy érteni fogja minden olvasónk, de aki ki tudja próbálni a fülest, remélhetőleg átérzi ugyanezt. Akárhogy is, nem a hangerőről szól, hanem minden másról.

Melody Gardot - If I'm Lucky c. száma közben a hang testesebb volt, mint amire számítottunk, a méretek nagyobbra nőttek, mint rengeteg más hallójáratba illeszkedő rendszernél. Az ének meleg volt és selymes, szinte befolyt dobhártyánkig. Herbie Hancock - Watermelon Man c. számában a pánsíp azonnali, steril módon támadott elő a teljes némaságból, miközben annak visszhangja tőle független, önálló életet élt. Kicsit meleg karakterrel jelent meg ez a zene, kerülte az analitikus zárkózottságot. Olivier Latry Notre Dame-ban rögzített orgonajátéka holografikus teret hozott létre. Az orgonasípok nehéz lélegzete, önmagát vonszoló rezgése érezhetővé vált és úgy éreztük, korlátlan erő áramlik felénk. A zene nem érződött digitálisnak, egyszerűen csak megtörtént (ami a LaylaII árát figyelembe véve el is várható). Női éneket tartalmazó audiofil lemezek (pl. Kari Bremnes - E du Nord) hallgatásakor egyfajta töltetet adott át ahelyett, hogy nekiállt volna boncolgatni a részleteket. Basszusban eszméletlen tartalékokat kaptunk, ilyen téren nem szabad alábecsülni. Ami azt illeti, alsó frekvenciákban a LaylaII minden általunk ismert lengőnyelves fülhallgatót maga mögé utasított.

Minél több zenét hallgattunk, annál kétségesebbé vált, hogy a hangszereket, vagy a fülhallgatót szeretnénk-e értékelni. Ketil Bjornstad - The Sea V c. számánál például a zongora leütései feszesen, pontosan hallatszottak, ugyanakkor basszushúrjai nem létező helyeket építettek fel, amelyeket csukott szemmel szinte be is tudtunk határolni. A mélyhangok ködéből madarakként röpködtek a magasabb oktávok, és továbbra is zongoráról értekezünk. Amikor készültünk elkönyvelni, hogy a LaylaII billentyűs hangszerrel mutatja legjobb képességeit, akkor következett egy ZZ Top dal és ugyanezt gondoltuk az elektromos gitárról is. Ami pedig a Massive Attack - Angelt illet, nos, ezt sem hallottuk még így fülhallgatón. A lelkünk egyetlen membránná transzformálódott, amit kegyetlenül püfölt a mindenen áttörő, semmihez sem fogható basszus. Nagyon csúnya szavak jutottak eszünkbe, amiket az ember már inkább öntudatán kívül szokott alkalmazni, mert nem tud mással tetszést nyilvánítani.

Végszó

Az Astell&Kern LaylaII sok szempontból egyedi és mivel önálló kategóriát képvisel, nehéz róla egyöntetű véleményt formálni. Ahogy fentebb is említettük, nem úgy szól, mint egy fülhallgató, jobban mondva a hangja semmihez sem hasonlít, amit mi eddig hallottunk. Az éneket, zongorát és gitárt olyan felbontással és realizmussal adja vissza, amivel a 3-400 000 Ft alatti, fül köré fekvő fejhallgatók esetében sem találkoztunk, és ne feledjük, azok nyitott, tehát csak csendes környezetben használható eszközök, nagyobb helyigénnyel. Méretábrázolásban és hangszínpad elosztásban megközelíti a referencia fejhallgatónkat, de vízszintes szélességben fülmonitor lévén nem szabad elvárni tőle, hogy fejhallgatóhoz mérhető nyitottságot nyújtson. Intimitás és drámaiság szempontjából viszont egészen rendkívülien teljesít a LaylaII, a monumentalitás és erő fogalma egészen új fogalmat nyer vele. Amikor volt alkalmunk két JBL Synthesis 4367 és további két, hozzájuk illesztett REL 212 SE aktív mélysugárzó (ezek végösszege elektronika nélkül kb. 6 M Ft) alapú hangrendszert hallgatni, annak alsó frekvenciás intenzitása, magával ragadó hatása volt ehhez fogható. Csakhogy a LaylaII elfér egy kabátzsebben, míg egy hangsugárzó alapú konfigurációhoz egy külön zenehallgatásra optimalizált szoba is kell. Mindezek alapján, aki meg tud békélni a LaylaII általi kompromisszumokkal, az egy nem hétköznapi zenehallgató eszköz tulajdonosává válhat, de nem szabad elfelejteni, hogy a rendkívüli élményhez átlagon felüli minőségű zene és forráseszköz is kelleni fog.

1 2

Következő oldal >