Astell&Kern AK T8iE Mk II high end fülhallgató teszt

Zamatos falat hangínyenceknek

2017. január 3., kedd, 16:50

AstellKern AstellandKern audio hifi fülhallgató high end hifi fülhallgató AK fülhallgató fülhallgató teszt hifi fülhallgató teszt Astell Kern fülhallgató high end fülhallgató teszt Astell Kern fülhallgató teszt

Az Astell&Kern eszközökben rejlő lehetőségek kihasználásához értelemszerűen komoly füles is kell. Az egyre táguló kínálat prémium ágazatában immár e cég is képviseli magát. Kíváncsian vettük kézbe az első hozzánk érkezett AK fülhallgatót, mely valójában nem teljesen a saját termékük, de nem is baj.

Határ a csillagos ég

A fenti mondattal előbb vagy utóbb mindenki szembesülni fog élete során, persze nem csak akkor, ha hifi készülék vásárlására adja a fejét, ám mai cikkünk mégis hatványozottan igazolja, hogy sokszor a kis dolgokért kell nagy árat fizetnünk. Tavaly honlapunkon is említettük, hogy a csúcskategóriás hordozható lejátszókra specializálódott Astell&Kern, más gyártókkal kooperálva, szorgalmazza a high end fül- és fejhallgatók elterjedését. Elsőre valószínűleg sokan dobnak egy hátast mind a készülékek, mind az említett ún. fülbevalók ára láttán, de nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ezek a mobil audio iparág legkiforrottabb termékei. A sokkoló összegek mögött temérdek kutatás és fejlesztés rejlik, és ezek a komponensek sok esetben az ugyancsak topkategóriás, otthoni felhasználásra szánt berendezések által nyújtott hangtisztaságot képesek visszaadni, csak éppen tenyérnyi méretben.

Tehát teljesen érthető, hogy sokan inkább sarkon fordulnak a több, mint 300 000 forintos AK T8iE Mk II láttán, mivel valahol mégiscsak átlagfelhasználásra szánt termék, nem főz kávét, nem lehet vele fényképezni, nem tud olyan extravagáns extrákat, mint James Bond karórája. Egy célt szolgál, hogy zenét hallgassunk rajta. Mi zenerajongók, hangminőség-megszállottak persze pont ezért vagyunk rá kíváncsiak. Ha már ilyen vastag tollal írt árcédulát aggattak rá, akkor jogunkban áll feltételezni, hogy drasztikusan felülmúl számos egyéb, a maga nemében kiváló fülhallgatót (pl. Grado GR10e, ADL EH008, Sennheiser IE 800, AKG N40 stb.). Ez a kíváncsiság vezérelt tehát minket mindvégig, már a doboz kibontásától kezdve.

Kicsomagolás

Az Astell&Kern-től megszoktuk az exkluzív tálalást, így aztán most is hasonlóképpen elegáns dobozkából hámoztuk elő a fülhallgatót és annak kiegészítőit. 4-féle gumiharangot és további 4 pár különböző méretű, szivacsgyűrűt tartalmaz a csomag. Utóbbiakat a hangszigetelő füldugóhoz hasonlóan, ujjunkkal kissé össze kell nyomni használat előtt, hogy a puha anyag hallójáratunkban ismét kitágulva benn tartsa, és a külvilágtól elszigetelje a hangnyílást. Ezeken kívül ruhára applikálható fémcsipeszt, valamint gyufásdoboznál alig nagyobb mágneszáras bőrtáskát rejtett a fekete doboz.

Az AK T8iE első kiadása volt a világ első Tesla hangszórós, hallójáratba illeszkedő kialakítású fülhallgatója. Az Mk II kívül és belül is megváltozott némileg, és ha elfogadjuk a gyártó közleményét, akkor egyértelműen javára válik a frissítés tárgyát képező, új lengőtekercs. Utóbbinak köszönhetően, a gyártó szerint, könnyebben mozog a hangszóró erős terhelésen. Másfelől a kábelt is lecserélték, a korábbi tiszta réz helyett immár ezüstözött bevonatú, koaxiális kialakítású szálak húzódnak a félig áttetsző köpeny alatt. A kötegekben aramid rostból sodort mag található, melynek előnye mechanikai jellegű, általa nehezebben szakad el a vezeték. Valamennyi kiegészítőn, beleértve magát a fülhallgatót, szerepel a német Beyerdynamic emblémája is, hiszen voltaképpen ők felelősek a technikai háttérért, persze valamennyire az AK emberei is befolyásolhatták a fejlesztési folyamatot akár a felhasznált anyagokat, akár a végleges termék akusztikai karakterét illetően.

Szemügyre vétel

A Németországban gyártott AK T8iE MK II kivitelébe nehéz belekötni. A hangszórótest, a kábel elosztó idoma és a kellően kompakt, L alakban hajlított csatlakozófelület egyaránt fémborításúak. A sötétszürke kamrák megjelenése nevezhető elegánsnak és technikainak is. Talán egyéb szín lehetőséget is kínálhattak volna a sötétszürke mellett, persze a termék nagy része hallószervünkbe kerül, így szinte teljesen mindegy, hogyan néz ki. Ergonómiája nem a hagyományos fülhallgatókat, hanem a professzionális hallójárati monitorokat követi. Így mielőtt egyből lelógatnánk a vezetéket, fel kell kanyarítanunk a fülkagylónk fölé. Ez elméletileg jobb stabilitást és komfortot eredményez.

Megkönnyebbülten lélegeztünk fel a moduláris kialakítás láttán. Sajnos a legtöbb gyártó még nem tartja természetesnek, hogy 100 000 Ft felett eleve ilyet alkalmazzon, az AK stratégiáját ismerve nem is csodálkoztunk a joggal elvárt extra meglétén. A cserélhető kábel más előnyt is eredményezett. A mobileszközök zömén alkalmazott, 3,5 mm-es Jack verzión kívül mellékeltek egy 2,5 mm-es, szimmetrikus változatot is. Tapasztalatunk szerint és a neten fellelhető visszajelzések alapján is, utóbbi gyakorta jobb hangot produkál hagyományos társához képest, köszönhetően a pozitív és negatív töltésre szétbontott hanginformációnak. Előnyét főleg azok fogják élvezni, akik birtokolják az Astell&Kern ilyen kimenettel ellátott mobileszközeinek valamelyikét. Lassan, de biztosan más cégek is felismerik a 4-pólusú dugó, fölényét például a már általunk is tesztelt Onkyo DP-X1, vagy a FiiO X7 is képes ilyen felületen muzsikálni. Az MMCX csatlakozó használata könnyebb, mint gondoltuk. Könnyen, határozott mozdulattal el tudtuk távolítani a 3,5 mm-es kábelt, és ugyanilyen egyszerűen pattintottuk helyére a másik végződéseit.

Hétköznapi tapasztalatok

A kábelt illetően vegyes benyomásaink voltak. Egyfelől egyértelműen pozitív, hogy szinte semmi tömege nem volt. Ami azt illeti, a komplett fülhallgató szinte nevetségesen könnyű, a hangszórókamrák párja kőkemény 7 grammot nyom. Mindazonáltal a fotókon látható, kecses ívvel hajló vezeték látványát nemigen tudtuk megvalósítani. Szűk keresztmetszete és laza szerkezete miatt képtelenség volt tökéletesen kiegyenesíteni, ezért néha kicsit csálén lógott a mellkasunk előtt. Ez persze inkább esztétikai kérdés, a termék használhatóságára semmilyen kihatással nem volt.

Nyugodt testtartás esetében az AK T8iE Mk II olyan kényelmes, mint az álom. Szinte semmit nem éreztük belőle, fejünk mozgatása esetén a fülünk fölé kanyarított kábel enyhe cirógatása árulta el csupán, hogy valamit viselünk. A kis tömeg és a különös forma tehát egyértelműen pozitív bélyeget nyomott a komfortra. Számunkra nem bizonyult ideálisnak a speciális alakú gumiharang (vele folyton ki akart pottyanni a fülhallgató), ellenben a szivacsgyűrű beváltotta a hozzá fűzött reményt. Utóbbival átlagosnak mondható zajszűrést kaptunk, mindazonáltal szerintünk az AK T8iE Mk II nem utcai használatra termett. A fentebb említett rögzítő csipesz elengedhetetlen a jó stabilitáshoz, ugyanakkor mikrofonos headset modult nem tartalmaz, ezek alapján azt gondoljuk, hogy nem nyílt terepen való rohangáláshoz, hanem a nyugodtabb percekhez szánják.

Hangminőség

Tesztalanyunk két hétig vendégeskedett nálunk. Új állapotában került hozzánk, ezért az első napokban nemigen tettünk mást, minthogy az IsoTek bejárató lemezét ismétlésre állítva játszottuk rajta. Nem mintha szükségét éreztük volna - a jellegzetes Tesla hangszórós egzaktság valahogy most nem szúrt szemet (jobban mondva fület) sem az első, sem az utolsó tesztelésre szánt napon.

A zenei részleteket enyhe melegség járta át, amitől személyes megítélésünk alapján, néha kényelmesen, már-már lustálkodva kezelte a közeli (vagy ha úgy tetszik, intim) rezzenéseket. Gondolunk itt a tangóharmonikán játszó zenész ujjai által kattogtatott billentyűkre, vagy a közönség soraiból hullámszerűen támadó tapsviharra. Megszoktuk már, hogy a referencia tudásúnak titulált fülhallgatók ezeket a részleteket mikroszkopikus pontossággal, a realizmus minden létező fokán próbálják elénk tárni. Az Astell&Kern fülesénél nem annyira éreztük ez a fajta igyekezetet, de közben hiányérzetünk sem volt. Ugyanúgy hallottuk a Chris Botti koncert végén tagoltan csattogó tapsvihart, és Yann Tiersenn albumán a kattogó harmonikabillentyűket. Az egész valahogy természetes és laza volt.

Az AK T8iE Mk II ellentétben a legtöbb audiofil fülhallgatóval, nem egy bizonyos stílus felé orientálódik. Ugyanúgy, mint a hagyományos hangfalak esetében, itt is előfordul, hogy egy termék jobban szól, mondjuk hangszeres zenével, vagy éppen vadabb, rockos és elektronikus műfajokkal nyújt élvezhetőbb produkciót. Az AK T8iE Mk II nem egy bizonyos ízvilágra fókuszál. Minden létező hang, amit kilövellt erőteljes mágneseivel, olyan gyorsan zuhant a dobhártyánkba, hogy szinte időnk sem volt érzékelni a konkrét termék karakterét. Ez a sebesség elengedhetetlen ahhoz, hogy a technikát megkerülve, inkább magával a zenével lehessen azonosulni. Utóbbi alatt nem mágikus kozmoszra, vagy egyéb rózsaszín, a semmiből elővarázsolt mentális trükkökre kell gondolni. Egyszerűen azt az előnyt kapjuk, amit minden hifi terméknek biztosítania kell(ene).

Tesztalanyunk próbálgatása közben eszméltünk újfent rá, hogy a hangreprodukció minősége sosem ér véget. Vannak, akik életükben először feltesznek egy 15 - 20 000 forint fölötti fülest, és utána csak levegőért kapkodnak, mert úgy érzik, hogy egy teljesen új univerzum nyílt meg előttük. Ahogy az elmúlt években jobbnál jobb fülesek kerültek szerkesztőségünkbe, nálunk ez a dimenziókapu egyre feljebb került, napról napra kevésbé tudtuk és tudjuk meghatározni, hogy mit is jelent a tökéletes hangélmény. Visszatérve a lényegre, az AK T8iE Mk II-től nem szabad csodát várni, mert tisztaságban, dinamikában, térábrázolásban és talán még linearitásban is vannak nála jobb fejhallgatók, amennyiben kifejezetten a dobogóért való küzdelemre kerülne sor.

Fülhallgatós viszonylatban viszont példaértékű az a higgadtság, amit közölni képes. Főleg annak tükrében, hogy a Beyerdynamic Tesla hangszórós rendszereit eddig legkevésbé a nyugalom jelzőjével illettük volna, azok a fejhallgatók többnyire fényesen, analitikusan, enyhén a magasba húzva akarták boncolgatni a részleteket. Az AK T8iE Mk II ehhez képest szellős, lágy, és fegyelmezett. Egyébként a szimmetrikus kábel által egy fokkal több kiélezettség és határozottság került az összképbe, ezért utólag leszögezzük, hogy csak az vegye meg, aki előbb vagy utóbb rendelkezni fog egy hozzá passzoló, 4-pólusú kimenettel rendelkező forráseszközzel is.

Konklúzió

Az AK T8iE Mk II túlmutat a pusztán high end fogalom határain, sokkal inkább olyan, mondhatni szubjektív irányt képvisel, mint a hiperautók vagy Michelin csillagos éttermek. Amit nyújt, az kifejezetten technikai értelemben nem múlja felül a nála lényegesen kedvezőbb áron elérhető, ugyancsak audiofil géneket hordozó fülhallgatók tudását. Inkább az összkép (a karakter, ami a rengeteg megszólaltatott részletet egybekovácsolja) által mondható egyedinek. A puhaság szinonimáját ülteti bele a hangélménybe, finom részleteket tolmácsol precízen, de az erőlködés legcsekélyebb nyoma nélkül. Néhány zenekedvelőnek ugyanis az önmagában nem lenne elég, hogy ultra-lineáris hangrendszert birtokoljon. A stúdió minőséget sokan akár hosszan, órákon keresztül szeretnék élvezni. A fentiek alapján érezhető tehát, hogy az AK T8iE Mk II a maga módján vérprofi, ugyanakkor zenehallgatás-centrikus termék, mielőtt bárki bármi mást gondol róla, tessék meghallgatni.

1 2

Következő oldal >