Sony HDR-TD10E 3D kamera teszt

2011. szeptember 8., csütörtök, 08:35

Sony HDR-TD10E TD10 3D 3D kamera Sony kamera kamkorder kamera teszt kamkorder teszt

A 3D élmény

Ha amatőr kamera tesztjéről van szó, sosem mulasztom el a barátok és családtagok tesztbe való bevonását. Az önkéntes kísérleti nyulak a technikai háttér ismerete nélkül, néha azt sem tudva, hogy a felvétel mely gyártó termékével született, kénytelenek nyilatkozni az élményről.

Az első tesztvetítés azonnali rajongásba torkollott. Az ?Itt van! Teljesen, itt van!? voltak az első elismerő szavak. Persze a 3D könnyen csal lelkes szavakat az ember szájára.

A felvételek sora azonban az egy órát is meghaladta, és ezalatt az ?áldozat? egyszer sem akart mással foglalkozni. A lekötöttség, vagyis inkább lebilincseltség minden jele látható volt. Ám az igazi meglepetés a felvételek után pár perccel következett, amikor az IMAX filmek után jellemző ?de elfáradtam? helyett a ?van még?? következett. Hasonló élményről számolt be a többi önkéntes tesztelő is. Vagyis a felvételek nem csak az újdonság erejével hatottak, de mindvégig élvezhetőek voltak, a 3D-re ma még sokszor jellemző fárasztó hatásoknak pedig csak kevés nyoma volt.

Az első ?vetítés? egy Samsung, aktív szemüveges tévével történt, aminek előnye, hogy nem vesz el a felvétel felbontásából, ám egyesek számára fárasztóvá válhat, a nézett képek vagy videofelvételek milyenségétől függetlenül is.

Ha nem pusztán a könnyed élmények szintjén nézzük a dolgot, akkor a következőket mondhatjuk.

A 3D automatika, ami a két kép egymásra illesztésével a térélményért felel, jó munkát végez. Szinte minden helyzetben határozott, de kellemetlen túlzásoktól mentes képet ad. Más megoldásokhoz képest, mint amilyen szerkesztőségünk saját 3D DSLR szettje is, szerényebb, de még így is élvezetes térélményt nyújt. Ez, az egymáshoz közeli lencsékből fakadó, visszafogottabb 3D élmény ugyanakkor előnyökkel is jár. A felvétel számos látványos, inkább csak demonstrációra való felvételekhez, vagy a 3D Blu-ray lemezeken megjelent IMAX filmekhez képest sokkal kevésbé fárasztó, mivel az esetlegesen túl közel kerülő tárgyak nem válnak szét olyan mértékben a képernyőn, hogy azt az emberi szem már ne tudja követni. A legszélesebb látószöghöz tartozó 80cm-es közelpont is inkább csak ajánlás. Még egy 50cm-re közelített arc is egészen jól mutat egy 42-46colos képernyőn.

A látószöget csökkentve, vagyis a nagyítást használva, a közeli témák veszítenek élvezhetőségükből, vagyis 3D makró felvételekre ne is gondoljunk! Eközben a legnagyobb teleobjektív állás mellett már 5m távolságtól élvezhető a térhatás. Ugyanakkor maga a ráközelítés, mint folyamat, nagyon nem képernyőre való. A megváltozó látószög, avagy a zoomolás, élményét 2D-ben már megszokhattuk. Ott sem természetes, hiszen látómezőnk normál esetben állandó, nem szűkül és nem tágul. Ugyanez 3D-ben még nagyon szokatlan, és egy amatőr kamera által kínált sebességen kifejezetten émelyítő. Ha mód van rá, inkább állítsuk meg a felvételt a erre az időre , vagy utólag vágjuk ki ezt a kevésbé kellemes részt!

Az objektívek előtt sajnos nincs szűrőmenet. Ez részben a két optika miatt kiszélesedett váz miatt, részben pedig azért van így, mert ez végső soron egy amatőr modell. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy még egy 2D felvételen a frontlencse esetleges becsillanása legfeljebb tartalmilag zavaró, bizonyos esetekben pedig még tetszetős is, addig 3D-ben a egészen kellemetlen is lehet. Különösen, ha az csak az egyik optikát érinti. Márpedig ennek a lehetősége adott. Ezért aztán egy menet jól jött volna, nagyobb napellenző rögzítésére.

Mindezek mellett a mozgások is gördülékenyek, még éjszakai felvételeknél sem érezni zavaró elkentséget.

Bár a 3D képminőség nem ad okot panaszkodásra, a kamerának vannak még tartalékai. Ha 3D-ről hagyományos 2D-re váltunk, érezhetően javul az éjszakai felvételek minősége, különösen a zajosodás terén, illetve némileg javul az általános részletgazdagság is. Ez technikai oldalról érthető is, hiszen ilyenkor az éppen bevetésen lévő egy érzékelőnek nagyobb részét, 1,99 megapixel helyett 2,65 megapixelnyit használunk fel a 2,07 megapixelnyi Full HD képanyag létrehozására.

Ha pedig már a mozgásról szóltunk, a TD10 kínál néhány extra funkciót is. A golf mód és a lassított felvétel ma már számos más modellnek is sajátja, és igazándiból csak korlátozottan használható, kevesek számára igazán hasznos dolog. A TD10 igazi nagy dobása ezen a téren inkább a Full HD 50p felvétel lehetősége, ami első olvasatra talán nem is tűnik különösebben izgalmasnak. Érdekes, hogy mai napig mennyire fontosnak tekintik a gyártók, hogy filmek kőkorszaki 24p képfrissítését reklámozzák, mint extra szolgáltatás, miközben a sokkal természetesebb és a mozgásokat pontosabban lekövető 50p vagy 60p alig kap említést.

Az 50p jelentősége (nem 3D)

Az 50p Full HD egy tipikus filmfelvételhez képest elméletben 2,08 -szor részletesebben képes megjeleníteni a mozgásokat. Bár kétségtelen, hogy a többletinformáció nem érezteti hatását minden felvételen, a különbség mégis sokkal szembetűnőbb, mint azt elsőre gondolnánk. Egy beszélgetést felvéve, a beszélő tekintetét sokkal élőbbnek, sokkal közvetlenebbnek érezzük. Sport felvételeknél a mozgás sokkal természetesebb és életszerűbb dinamikájú. Egy szélben lengedező búzatáblával a háttérben a kép megtelik részletekkel, és bár a felvétel csak 2D, az ember mégis néha szinte térbelinek érzi.

Végezetül, a másodpercenként 50 teljes képkocából felépülő tartalom össze sem hasonlítható az 50 félképből (50i) születővel, vagy a tv-k felturbózott, 200-600 Hz-es képfrissítésével, ami nagyon sok esetben nem csak hogy nem növeli, de egyenesen rontja a kép részletgazdagságát és a mozgás dinamikáját! A 24p, 25p és 50i képfrissítés mai napig uralkodó státuszának egyedüli oka a magasabb képkockaszámhoz szükséges nagyobb sávszélesség igény. Ha mozgásról van szó, márpedig a mozgókép erről szól, akkor a 24p éppen csak elégséges, az 50p pedig a hőn áhított jó.

A hang

A térérzetet adó képhez térhangzás is tartozik. A TD10 Dolby Digital 5.1-es hangot rögzít, ami szintén segít, hogy könnyebben beleéljük magunkat a felvételekbe, hogy még inkább ?ott? érezzük magunkat. Nem ez az első alkalom, hogy dicsérem egy amatőr kamera térhangzását. Ám sajnos az sem az első eset, hogy egy jobb szoftverről álmodozom, ami hatékonyabban lenne képes kiszűrni a kamerát tartó személy túlontúl közeli és közvetlen hangját. Bizony a felvételt készítő személy minden halk suttogása meghallatszik. Nagy kár, hogy erre még mindig nem találtak igazán hatásos orvosságot a gyártók. Mindemellett bármennyire is jó a térérzet, a hangoknak nincsen olyan határozott iránya, mint egy mozifilm esetén.

A TD10 egyik érdekessége, hogy a mikrofon alul kapott rajta helyet. Ez az alkatrész tipikusan felül, vagy sztereó esetén elöl, esetleg két oldalt szokott elhelyezkedni. Az alsó pozíciónak van is egy nagy kockázata, ami miatt minden bizonnyal a legtöbb kamerán mellőzik. Ez pedig az, hogy ha esetleg felvétel közben a kamerát letesszük egy asztalra, akkor a lerakás hangja, koppanása még hangosabban, még zavaróbban fog a felvételbe berobbanni. Ugyanakkor ennek az elrendezésnek előnye is van, a mikrofonok a föld felé néznek, ahonnét jó eséllyel visszaverődő hangok is érkezhetnek. Hasonlót egy felül elhelyezett mikrofon csak zárt térben érzékelhet, ám többnyire ott is csak jóval kisebbet. Abból, ahogyan a kamerákat legtöbbet használjuk, az következik, hogy azok alatt általában 1-1,5 m távolságban akad egy szilárd felület, még felette jobb esetben 1,5-2 m magasan lehet hasonló, még nagy belmagasság vagy nyílt tér esetén visszavert hangok egyáltalán nem segítik a felvenni kívánt hangok háttérzajtól való elkülönülését.

Persze beépített mikrofonszettől csodát nem várhatunk. Ha jobb hangzást szeretnénk, a kamerán találunk sztereó mikrofon bemenetet és felső mikrofon foglalatot is, külön megvásárolható 5.1-es, vagy irányérzékeny mikrofon számára.

Az alaptulajdonságok, mint az automata témaválasztás, jól működnek,az optikai képstabilizátor elfogadhatóan dolgozik. Készített már ennél jobbat is a Sony, de a legtöbb esetben ez elég. A színek közül a kék egy egészen kicsit fakó a nagyszerű vörösekhez képest, a zöldek és sárgák nem okoznak csalódást. A bőrszín visszaadása finom és kellőképpen pontos.

A fotók némi szomorúságot okoztak. A 3D fotózás hiánya a mellett az is szomorú, hogy a TD10 nem hozza azt a nagyszerű fotó képességet, amit néhány 2D Sony kamera. A fényképek részletgazdagsága, zajosodása és tömörítettsége éppen csak átlagos. Ráadásul videó módban csak 17 Mbps vagy annál gyengébb beállítás mellett fotózhatunk, PS és FX felvételi módokban az állóképkészítés kizárt. Mind nappal, mind éjszaka érdemes külön fényképezőgépet használni a TD10 helyett.

A különleges 2D funkciók közül még említésre méltó, bár nem nélkülözhetetlen az arcfelismerés. Míg a golf és lassított felvétel módok már a feleslegesség határát súroló extrák.

Ami hiányzik

A Sony korábban már néhány kamerában kínált beépített GPS-t. Ezt már akkor is becsülendő értéknek éreztem, még ha a hozzá mellékelt térkép és extra funkciók nevetségesnek is tűntek a mai telefonokon ingyenesen elérhető szolgáltatásokkal összehasonlítva. A beépített GPS egy ilyen kaliberű kamerában talán nem volna luxus. Segítségével a felvételeknek nem csak az ideje, de helye is könnyen visszakereshető volna, ami kellemes játékszer egy családi nyaralás vagy kirándulás rokonoknak vagy barátoknak való bemutatásakor.

Mindennél jobban hiányzik a kamerából a 3D fotózás lehetősége. Ez azért igazán zavaró, mert rendelkezésre áll a szükséges két objektív. Ha pedig azt nézzük, hogy számos egyoptikás modell kínál 3D panoráma módot, akkor a dolog különlegesen bosszantóvá válik. Ha már van egy ilyen 3D eszközünk, miért cipeljünk magunkkal pluszban, egy önmagában jóval egyszerűbb szerkezetű fényképezőgépet?

Értékelés

A Sony HDR-TD10E egy nagyon jó 3D kamera, ami 2D üzemmódban nagyszerűvé válik.

A kamerával szerzett élmények alapján megerősödött az a véleményem, hogy a 3D legnagyobb vívmánya, hogy még életszerűbb emlékeket rögzíthetünk múló napjainkról, szeretteinkről és élményeinkről. A legértékesebb 3D filmek főszereplője nem holmi kitalált kék lény egy távoli bolygóról, hanem szüleink és gyermekeink, innét és a szomszéd utcából.

A Sony HDR-TD10E egy tipikus első generációs kamera, ami még nem képes 3D-ben mindarra, amire 2D-ben. Ugyanakkor egy nagyon is kiforrott felvevő, ami sikerrel birkózik meg a 3D legfőbb nehézségeivel és elegendő tudása van sztereoszkopikus módban is ahhoz, hogy kompromisszumoktól mentes társunk legyen.

A kérdésre, hogy vajon érdemes-e megvenni, a válasz így szól: Igen, még ilyen áron is!

< Előző oldal

1 2 3

Következő oldal >