Matrix Audio Element H USB kártya teszt

2021. január 30., szombat, 22:35

Matrix MatrixAudio Matrix Audio audio hifi USB kártya USB teszt Matrix Audio teszt USB kártya teszt Matrix Audio USB kártya

A hifista érdekes kategória a Homo Sapiensen belül, képes olyan dolgokért (néha nem kevés) pénzt adni, ami elvileg minimális hangzásjavítást eredményez, és ha sikerül beszerezni, megnyugodva dől hátra a fotelban mondván most aztán minden rendben van, lehet a zenét hallgatni kompromisszumok nélkül. Mígnem a fülébe jut, hogy biza’ van egy szerkentyű, amivel még jobbá tehető az otthoni zenehallgatás jelesül, ha a DAC/streamer nem az alaplapi USB kimenetről kapja a jelet, hanem egy PCI-E csatlakozással ellátott USB kártyáról. Kezdő hifisták ilyenkor csak legyintenek, nem kell ide semmi ilyen, hiszen a PC USB kimenete is bőven elég, azzal is remekül szól a rendszer.

Rutinosabb rókák már felvonják a szemöldöküket és elindul a hifibogár, mi van, ha mégis…? A gondolatot általában tett követi a családi kassza, a saját pénztárca alapos áttanulmányozása után, amihez hozzátartozik az előre megfogalmazott védőbeszéd megírása a család többi tagja számára (nem is volt drága, enélkül sajnos nem működik a PC, a haver adta ingyen, stb.). Az ekként, vagy más úton nálunk manifesztálódott szerkentyűt, ezek után boldog elégettséggel használjuk, és újból megnyugszik a hifibogár. De valóban okot ad az elégedettségre a Matrix Audio Element H USB kártya? Alant kivesézzük, valóban így van-e?

A digitális jelátvitel során egyre többen ismerik fel a precíz és zavarmentes adatforgalom jelentőségét, amit nem is olyan egyszerű megoldani, gondoljunk csak a számítógépből és a különböző egyéb eszközökből (mobiltelefon, kapcsolóüzemű táp, stb.) szétszóródó RF zavarokra, amik hatással lehetnek az érzékeny és sajnos CRC hibajavítást nélkülöző USB aszinkron adatfolyamra. Ezek a zavarok hatványozottan jelentkeznek az alaplapi integrált USB kimeneteken, ami hatással van a DAC által biztosított hangra is. Az egyik megoldás az Audio PC, amiben ezeket a zavarokat jelentősen le lehet csökkenteni, a másik megoldás egy különálló USB kártya, ami a számítógép PCI-E csatlakozásán működik és magán a kártyán van az USB kimenet. Rendkívül fontos még az adatok pontossága, amit egy külön oszcillátorral lehet garantálni, és amit számos más eszközben is használnak (DAC/digitális futómű) van ahol akár párosával, vagy még több egységgel.

Kialakítás

A Matrix Audio megoldása az Element H kártyával az utóbbi megoldás, ami univerzálisan alkalmazható szinte bármilyen PC-n, ahol van elég PCI csatlakozó az alaplapon. Maga a kártya egy alumínium dobozba csomagolt, teljesen zárt rendszer, ahol csak a 12 V Molex táp bemenet csatlakozója töri meg az egységet a kártya belső részén. Igen, ennél a kártyánál nem az USB-n megszokott 5 V a kért feszültség, hanem 12 V, pontosabban, ha külső tápegységről kapja a delejt, akkor 9-12 V (1,2 A) között lehet az elvárt érték. A hátulján sorakozik a külső tápegység bemeneti csatlakozója, egy igen érzékeny, pici gomb (Ext-Off-Int) azaz külső-kikapcsolt-belső tápellátás váltó, amivel vigyázni kell, ugyanis hajlamos elmozdulni, ha a PC hátulját macerálja a sorsüldözött tesztelő és kihullik a haja, mert nem hajlandó megszólalni a kártya… és természetesen ott van az egy darab USB 3.0 csatlakozó is. Sajnos a Matrix Audio nem tartotta fontosnak a dupla USB-t, így, ha valaki Y kábellel szeretné csatlakoztatni a kártyát (külön az adat és külön a tápfeszültség) az elesik ettől a lehetőségtől, ami mint később kiderül, egyáltalán nem tűnt hátránynak a meghallgatás során.

Belül dicséretesen szép és profi elrendezést láthatunk a négyrétegű NYÁK-on, szűrt tápellátással az USB porthoz, a Texas Instruments USB 3.0 bridge chipje és a Crystek CCHD-575 szuper-alacsony zajszintű, femtoszekundumos órája biztosítja a korrekt és pontos adatok átvitelét.

Beüzemelés

Pofonegyszerű, ha van valakinek némi, alapvető jártassága számítógép összerakásban. Kivesszük a dobozából a kártyát, alaposan megcsodáljuk, mert később csak akkor látjuk, ha szét kell szedni a PC-t, keresünk egy szimpatikus PCI-E csatlakozót lévén bármelyik slotba berakható, nincs megkötés és finoman a helyére illesztjük. Ha a belső tápellátást választjuk ki, akkor még rá kell dugni egy szabad Molex kábelt. Kész. Ha külsőleg akarjuk tápolni, akkor természetesen nem kell bajlódni a Molex rádugásával, üresen kell hagyni azt a bemenetet. Ha külső tápegységet dugunk rá, akkor a bemenetválasztó gombot tegyük EXT állásba.

Fontos! Bármiféle módosítást a váltógombon CSAK a PC kikapcsolt állapotában hajtsunk végre!

Windows 8-10 alatt nem kell hozzá driver, automatikusan felismeri a Matrix Element H kártyát az operációs rendszer, Texas Instruments USB 3.0 xHCI Host néven az Eszközkezelőben. Linux alatt sem kell driver a használathoz.

Használat közben

Mind a Roon, mind a Jriver hiba nélkül tudta használni, sem szakadozás, sem zavaró pattogás vagy egyéb zörej/zaj nem volt hallható. Gond nélkül lehetett használni mind a két (külső/belső) tápellátási módot, mindkettő jól vizsgázott. Maga a fizikai USB port ellentétben néhány, más hasonló kártyán kialakított porttal, ahol vagy szinte beleesik a dugó, vagy alig lehet beletuszkolni, itt pont passzentos volt az illeszkedés.

Hang

Jöjjön akkor legfontosabb része a tesztnek, hogyan is szól és vajon van-e létjogosultsága ezeknek a kártyáknak? A Matrix Audio termékeiről eddig meglehetősen kellemes emlékeink vannak (ismertem apádat fiam, jó ember volt) lásd ez eddig tesztelt, például a Matrix Audio Element X hálózati zenelejátszót vagy a Matrix Audio Element P kis mindenes jószágot, így meglehetős várakozással vágtunk bele a tesztbe. Mindkét variációt kipróbáltuk, azaz külső és belső tápellátást is használtunk a teszthez. A külső tápellátást egy igen jó minőségű kapcsolóüzemű, de alapból szűrt és zajcsökkentési metódussal ellátott táp szolgáltatta, várakozást felülmúló eredménnyel. A kártya kimenetére háromféle eszközt csatlakoztattunk: Musician Pegasus R2R DAC, Singxer SU2 Audio Bridge és Cambridge Audio 851N streamer. Kábelekből többfajta volt használatban: AudioQuest Carbon, egy normál, a Singxer-hez adott USB. Zenét a TIDAL és a PC szolgáltatta számos formátumban az MQA-tól a DSD-ig. A zene lejátszásáért a Roon és a Jriver volt felelős, ASIO driverrel. Összehasonlítottuk még egy, audiofil körökben igen nagyra tartott USB kártyával, ami jóval drágább, hogy megtudjuk, ahhoz képest mit tud a Matrix Audio Element H.

Hatalmas tér mellett a tisztaság és a kifejező valamint kottázható basszus az, ami első hallásra feltűnt a hallgatódzás során, mégsem vált hangsúlyossá a mélytartomány, bársonyosan kellemes és dinamikus volt a megszólalás, nem kötődött a hangfalakhoz a dob, vagy a basszusgitár, hanem előttünk lebegett a térben. Métereket tágult a tér hátrafelé és oldalra az alaplapi kimenethez képest, ami olyan volt, mint egy régi analóg, jó minőségű kazettás felvétel, azaz kiemelte a mélyközép hangokat, zsírossá, elfolyóvá tette a basszust, valódi mélység nélkül, a prezensz szintén hangsúlyossá vált, eltűnt a finomság/szellősség a hangból, összeesett a színpad. A Matrix Element H képes volt hozni azt a hangot, ahol csak a zenére kell figyelni, elvesztettük a kritikus énünket, csak a zenét akartuk élvezni, minél több zenét. Ráadásul teljesen műfaj független, minden zenén konzekvensen hozta a minőséget. Az énekesről elhitette, hogy ott énekelt előttünk, lubickolt a gitárszólókban, pontosan és precízen helyezte el a hangszereket a sterilitás legkisebb nyoma nélkül. Nehéz "róla" írni, ugyanis nem lehet rámutatni egy olyan tulajdonságára sem, ami jellemző lenne rá, nem nagyon találni benne hibát. Kiegyenlített barátságos, de ha kellett, akkor oda is tudott csapni a keményebb zenéken, dinamikában sem volt hiány. Morgen Wallen karcos hangjára egyes készülékek még rátesznek egy lapáttal, azaz túlságosan kiemelik ezt a tulajdonságot, fárasztóvá téve ezzel a hangot, itt ennek nyoma sem volt, pont annyit adott vissza ebből, ami az énekes hangjában van se többet, se kevesebbet ezzel téve igen hihetővé az előadást. Mike Oldfield zenéi, ha valami gond van a láncban, akkor hajlamosak csörömpölővé válni, a Matrix ezt is megoldotta, itt csak a játékos csilingelést élveztük a túllövés, vagy torzítás érzete nélkül. A cineken nem érződött semmi rátét, csak a réz hallatszott, ami pedig nem kis feladat. Hans Zimmer ezerszer hallott prágai koncertjét egymás után háromszor hallgattuk végig, annyi új hangot sikerült felfedezni benne. Ami a legfontosabb, elsősorban érzelmileg volt óriási a változás. Az érzelem átadó képesség szorosan összefügg a műszaki paraméterekkel, csöves erősítőknél szokták volt mondani, hogy ugyan a műszaki adatai nem olyan jók, mint az integráltaké, de ellenben igen jól átadják az érzelmeket. Nos, itt mindkét dolog stimmelt, a helyén volt. Az Inception egyidejűleg konkrétan a mennybe küldött és a pokolba taszított minket. Vélhetőleg már mindenki járt úgy film nézése, vagy egy zene meghallgatása után, hogy csak ült és nem akaródzott megmozdulni, annyira felkavaró élmény volt. Nos, a Matrix Audio Element H képes erre.

Eddig az összes jellemzés a külső táppal megtámogatott verzióról szólt. Az alaplapi Molex verzió sem rossz, de ott minden "összetöpörödik", laposabb lesz, talán ez a legjobb kifejezés rá, mindenből egy kicsit kevesebbet ad, ezért erősen ajánlott egy külső táp beszerzése.

A másik jó nevű USB kártya is remek, de ott némi hiányérzet volt a basszustartományban, kicsit könnyűsúlyúnak tűnt a teljes hangkép. A Matrix hozzá képest jóval teljesebb előadást tartott, vele nem hiányoltunk semmit. Fele áron!

Ajánlás

Igen könnyű most a dolgunk, feltétlenül ajánlott ez az USB kártya. A legnagyobb értéke a természetesség, úgy marad színes és élvezetes az előadása, hogy közben nem tesz rá semmi felesleges, plusz mesterséges fényt, vagy valamiféle mű basszust. Bőven elérhető áron kínál olyan hangminőséget, amit nehéz túlszárnyalni, kiegészítve egy külső tápegységgel pedig elhozza az audio Nirvánát. A Matrix Audio ismét nagyot alkotott az Element H-val.

1 2

Következő oldal >