Inakustik Reference Air tápkábel teszt

2020. május 25., hétfő, 20:05

Inakustik audio hifi kábel tápkábel Inakustik kábel Inakustik tápkábel Inakustik Reference audio kábel hifi kábel kábel teszt tápkábel teszt Inakustik kábel teszt Inakustik tápkábel teszt

Az Inakustik német kábelgyártó, amely egyrészt a legmagasabb igényeket is kielégítő és ennek megfelelően árazott, másrészt viszont egyszerű, olcsó konfekció termékeiről lehet ismerős. Szögezzük le: a két üzletágnak gyakorlatilag semmi köze egymáshoz, a Reference kábelek külön telephelyen, kézzel készülnek a manufaktúrában. Tapasztalataink szerint a Reference Air szériával is bizonyítják, hogy a legmagasabb kategóriában is kellő teljesítményt nyújtanak.

Bevezetés

Az Inakustik tápkábelek egyik legmagasabb szintű képviselői jelen tesztünk alanyai, nevesül a Reference Air 2404 széria két, különféle csatlakozóval szerelt darabjai. Az elsőre nehezen értelmezhető Air elnevezés a kábel belső felépítésére utal: mivel a levegő szigetelőképessége kiváló, a vezetőszálak fizikai elkülönítésére használható. Az Inakustik mérnökei ezért olyan kábeltestet készítettek a szériához, amiben valóban fizikailag külön, fajtától függően több érben futnak oxigénmentes rézből vagy ezüstözött OFC anyagból készült fémszálak. A megoldás érdekessége, hogy az egyes ereket alkotó, hajszálvékony vezetők is saját szigetelést kaptak: egy speciális lakkréteg biztosítja, hogy minden egyes szál (!) valamelyest szigetelt legyen. Meglehet, hogy ez a megoldás javít a megszólaláson, ugyanakkor az egyes ereket tekintve szinte biztosan remek ötlet az elkülönítés. A kábelt kézbe véve feltűnő, hogy vastagságához képest mennyire könnyű, mégis abszolút minőséget sugárzó darab.

A villásdugó fázisjelöléssel van ellátva, így fázispontosan csatlakoztathatjuk készülékeinket az aljzathoz. A forgalmazótól tesztelésre kapott két Inakustik Reference Air tápkábel között éppen ez a különbség: a két teljesen azonos modell eltérő villásdugóval van ellátva, így elvben a magasabb szintet képviselő csatlakozójúnak jobb megszólalást kellene eredményeznie - meglátjuk a meghallgatás során.

Mindkét tápkábel szinte hihetetlenül könnyen kezelhető, semmilyen helyzetben nem válik merevvé. Ennek oka a belső kialakítás: kicsi, minden irányban mozgatható műanyag láncszemek tartják egymástól távol a belső ereket, ezek azonban lehetővé teszik a szabad mozgatást is úgy, hogy a kábel könnyű marad - hiszen nem nehezíti a szigetelőanyag súlya, valamint nem merevíti. Mindezek miatt elismerésünk a tervezőcsapatnak, de halljuk, milyen hatással lesz az Inakustik Reference Air a rendszerünkre!

Tesztkörnyezet

Az Inakustik Reference Air kategóriájú - a cikk írásakor kb. 500 000 Ft áron kínált - táp, vagy bármilyen más egyéb kábel kipróbálásának kizárólag hasonlóan magas kategóriájú rendszerben lehet létjogosultsága. Épp emiatt a következő összeállítással teszteltük - hosszútávon és egy fókuszált, összehasonlító teszt során - e kábeleket:

LessLoss FireWall tápszűrő, Torus TOT MAX leválasztó transzformátor, Luxman DA-06 DAC, Naim Supernait 3/Krell K-300i/McIntosh MA352 integrált sztereó erősítők, Monitor Audio Gold 300 hangsugárzók, Nordost Heimdall 2 további kábelezés. Összehasonlításképpen az IsoTek EVO3 Elite illetve szintén az Inakustik kínálatában elérhető Reference AC-1502 tápkábeleket vetettük be. Ezek körülbelül 180 és 100 ezer forint körüli áron kaphatóak, így bár egyértelműen a magasabb kategóriát képviselik, a Reference Air árszínvonalát nem közelítik meg - és ennek a hangzásban is tükröződnie kellene. Természetesen minden komponenst alaposan bejárattunk és bemelegítettünk.

Meghallgatás

Minimális tesztelői tapasztalattal a hátunk mögött is nehéz lenne előzetes elvárások nélkül nekikezdeni az Inakustik Reference Air tápkábelek tesztjének, a különféle táp- és egyéb vezetékek viszonylag széles skáláját ismerve viszont egyenesen lehetetlen. Mivel a tesztalanyok ára egy magasabb kategóriás rendszerkomponens árát teszi ki, elvárásaink vele szemben értelemszerűen magasak, de minden igyekezetünk arra irányul, hogy objektíven mutathassuk be a képességeiket. Először a két, összehasonlításra szánt kábelt csatlakoztattuk és elindítottuk kedvenc zenéinket, így hallgatva rendszerünket körülbelül 1,5-2 órán keresztül. Ezután tápkábeleinket kicseréltük a Reference Air-re és újrakezdtük a meghallgatást. Mivel a megelőző meghallgatás során hallásunk hozzászokott a rendszer általánosságban megjelenő tulajdonságaihoz, a változásokat gyakorlatilag azonnal érzékeltük. Egyik kedvenc szerzeményünk, a Wintersun - When Time Fades Away című számát hallgattuk meg először, és a tapasztalt változások alapján elismeréssel adózunk az Inakustik mérnökeinek. Első benyomásunk az volt, hogy rendszerünk megszólalása nagyjából egy kategóriát emelkedett az előzőhöz képest. Mindenből, amit szeretünk rendszerünk hangjában, többet kaptunk: nagyobb és mélyebb tér, szellősebb, transzparensebb megszólalás, dinamikus, pregnáns előadásmód, tisztán elkülönülő, mégis koherens szólamok. Csak most tűnt fel, hogy az előző meghallgatás során megszokott megszólalás fedett volt: a Reference Air kábelek mintha egy függönyt lebbentettek volna fel hangsugárzóink elől. Így bizony megállapítottuk, hogy a drágábbak egyelőre hozták az elvárásainknak megfelelő szintet megszólalás tekintetében, de lássuk további zenékkel, mit hallottunk még!

A következő lemez - Mike Oldfield - Return to Ommadawn - meghallgatása előtt változtattunk stratégiánkon, és visszakötöttük az eredeti tápkábeleket. A változást katartikusnak nevezhetjük: a hangkép összeesett, fedettnek érződött és nem találtuk azt a hihetetlen természetességet sem, ami az előzőekben megmutatkozott. Ezzel természetesen nem azt szeretnénk sugalmazni, hogy rendszerünk hangja ne lenne alapesetben is kiváló, ám viszonyítva a Reference AIR tápkábelekkel való megszólaláshoz, a hang bizony igencsak élettelenné vált és az előzőekben említett negatívumokat is felvette. Így gyorsan visszatettük a Reference Air kábeleket és újraindítottuk a lemezt. Ekkor már megérkezett rendszerünk "valódi" hangja: az előzőekben említett javulás most is azonnal hallatszott, illetve az akusztikus hangszerek megszólalásában egészen más nüánszokat fedezhettünk fel, mint az előző, sokszólamú zenemű esetében. Sokkal inkább a hangszerek testének, húrjainak apró rezdülései, a gitártest kis reccsenései tették még élőbbé a hangot. Illetve itt jelent meg az a folyékonyság, amit ezen a szinten elvárhatunk - ehhez azonban a felvételnek is megfelelőnek kell lennie.

Szintén kíváncsiak voltunk, hogy a realitás és jelenlétérzet tekintetében mit kínálnak az Inakustik Reference Air tápkábelek, így meghallgattuk Shota Osabe - Happy coat című jazzlemezét is, ami egyrészt kiváló hallgatni való, másrészt remek felvétel: megfelelő rendszerrel szinte vizuálisan tesz elénk egy jazzklubot. Most sem történt másképp, a jazztrió lenyűgöző természetességgel és dinamikával szólalt meg, hatalmas térben, mégis nagyon fókuszált jelenléttel és rendkívüli részletességgel - dacára annak, hogy a dal csupán CD minőségben áll rendelkezésünkre. A hangszerek szinte tapintható megjelenése egészen magával ragadó élményt nyújtott, mégis a következő felvétel okozta a legnagyobb meglepetést. Ez pedig nem más, mint Antonio Vivaldi - Négy évszak című műve, Leopold Stokowski vezényletével, DSD128 minőségben, ráadásul analóg master szalagokról közvetlenül digitalizálva. A sodró dinamika megfelelő leírására hiába is keresünk szavakat, a fokozások, a hangszerek bekapcsolódása a zenébe egészen elképesztően realisztikus volt, míg a folyékonyság fogalma is másik dimenzióba került, mint az eddigi felvételekkel. De a legmegdöbbentőbb mégis a csend, amit a felvétel egyes részein hallhatunk. Stokowski karmesteri zsenialitása előtt ezúton is a legnagyobb tisztelettel adózunk, mivel a zenemű egyes részein a hangszerek elhalkulása helyett gyakran teljes megállást, azaz csendet hallhatunk. Önmagában ez nem lenne említésre méltó, hiszen csendet nagyon egyszerűen létrehozhatunk rendszerünk kikapcsolásával. Nincs azonban jobb szó a hallottakra, mint, hogy ez a csend más volt. Nem az elnémult eszközök tetszhalott állapotát hallottuk, hanem amellett, hogy a csend teljes és mély volt, a teljes zenemű hatalmas hangszínpadát mégis valahogyan érzékeltük benne. Olyasmi ez a tapasztalat, avagy különbség, mintha például hálószobánk csendjét hasonlítanánk egy stadion csendjéhez: mindkét esetben csendet "hallunk" tér és méretérzékünk miatt mégis egészen más az élmény. Jelen láncunktól mi éppen az utóbbit kaptuk meg, ami különösen elsőre igencsak meglepő élménynek bizonyult. Kivételesen szép megszólalással jelentek meg a hangszerek ebben a csendben: akár finom, halk indulással, akár egy erőteljes, sodró crescendóval indult újra a zene, borzongató volt, ahogy a hangok megjelentek ebben a hatalmas térben.

Összegzés

Tesztünk analitikus, cikkíráshoz is fókuszált részét követően még sokáig - jelen esetben hónapok távlatában - élvezhettük az Inakustik Reference Air tápkábelek kiváló teljesítményét. Elvégeztünk még egy próbát eközben is: mindkettő hangját egymás után összehasonlítottuk a Reference AC-1502-vel. Ez nem azért tettük, hogy ismét halljuk a köztük lévő különbségeket, sokkal inkább, hogy a két eltérő villásdugóval rendelkező Reference Air megszólalása közötti különbségeket felfedezhessük. Ezesetben viszont hiába hegyeztük fülünket, valós különbséget nem véltünk felfedezni az eltérő villásdugók megszólalása között. Talán sikerült "belehallani" egy egészen kicsivel több részletet a drágábbik csatlakozóval szerelt változat megszólalásába, de erről még saját magunkat sem sikerült igazán meggyőzni. Így ki merjük jelenteni: mindkét típusú villásdugóval ugyanolyan jó választás az Inakustik Reference Air tápkábel. Ugyanakkor lényeges, hogy a kategóriájának megfelelő rendszerbe illesztve hozza igazi tudását, alacsonyabb osztályokban nem érhetünk el vele ilyen változásokat. Továbbá ezen a szinten mindenképpen valamilyen magasszintű tápszűrő, leválasztó transzformátor, esetleg tápgenerátor használatát javasoljuk, a Reference Air kábelek pedig maximálisan kiszolgálják ezeket és ténylegesen körülbelül egy kategóriát emelnek rendszerünk megszólalásán az alacsonyabb kategóriájú, de még mindig bőven audiofil kategóriába tartozó társaikhoz képest.

1 2

Következő oldal >