Furutech Daytona 303E hálózati szűrő teszt

Csak idő kérdése

2011. október 24., hétfő, 08:25

Furutech Daytona zavarszűrő hálózati szűrő Furutech zavarszűrő

Pro és kontra

A Furutech Daytona 303-at megjelenése alapján én egy magasabb árkategóriába soroltuk volna. Így aztán az árcédulára nézve, tudása bizony felértékelődik.

Két apróbb hibát tudunk felróni a tervezőknek: az egyik a készülékház kialakítása. A felső burkolólemez ugyanis kong. Nem csak megütögetve, hanem éles zajokra (taps) egyértelműen hallható "válaszjellel" reagál. Ha már a tervezők odafigyeltek a gondos alkatrészválasztásra, az EMI csillapító anyagra, akkor egy ilyen probléma szerintem néhány, filléres megoldással kiküszöbölhető lett volna. (Így mi néhány könyvet tettünk a készülékre... Csak a hifisták meg ne tudják! Mentségünkre szolgáljon: egy elektroncső és egy Analog Devices katalógus volt. Vagy ez már tuning?) A másik, amit érdemes lett volna beépíteni az a fázis jelző: a megfelelő polaritással csatlakoztatott hálózati aljzat kijelzése, illetve ezzel együtt jelölni lehetett volna a kimeneti aljzatokon is a fázis pólusát.

A végkonklúzió persze megint ugyanaz: ha valaki komoly rendszerben gondolkodik érdemes hozzá egy megfelelő hálózati szűrőt párosítani. A Daytona 303E a Furutech-től a megszokott precíz hangzásvilágot hozza. Beiktatásától nem változik meg alapvetően a rendszerünk hangja, csak az élményünk fokozódik.

Műszaki adatok

Hálózati feszültség:	230 V 50 Hz
Max. terhelhetőség:	15 A
Kimeneti aljzatok:	8 db
Méretek:	414x256x149 mm
Tömeg:	9,2 kg
Ár (a cikk megjelenésekor):	750 000 Ft
Forgalmazó:	KáCsa Audió Kft. www.furutech.hu

Lágy indítás

Ha egy elektromos berendezést áram alá helyezünk, érdekes dolgok történhetnek. A villany- körte esetében persze nem jellemző, hiszen az tiszta ohmos terhelésnek tekinthető. Ám ha a terhelés reaktáns elemeket tartalmaz, mint például egy hálózati transzformátor, akkor a helyzet bonyolultabb. Az induktivitás definíciója szerint a rajta folyó áram nem "ugorhat" azaz ha bekapcsoljuk (előtte ugye nem volt áram) akkor az üzemi áramot csak fokozatosan éri el. (Saját induktivitása olyan feszültséget indukál, mely az áram változását csökkenteni igyekszik.) A dolgot nehezíti a váltakozó feszültségű táplálás. Első blikkre azt gondolhatnánk, a hálózat nullátmenete az ideális bekapcsolási pont, ám ez messze nem így van. A terhelés fázistényezője (azaz a feszültség és áram értéke közötti fáziskésés) alapján határozható meg mi az ideális bekapcsolási pont a hálózati feszültség szinuszos jelfolyamában. Mivel azonban ez a pont nem meghatározható, azaz fogalmunk sincs a gomb megnyomásakor, hogy milyen a hálózat pillanatnyi értéke, a legrosszabb dologra kell számítani.

Vagyis a készülék bekapcsolása igen csúnya áramlökéseket tud eredményezni!

Egy jó minőségű, kis ohmos ellenállású 1000 VA teljesítményű hálózati trafó is képes lecsapni egy 16 A-es kismegszakítót. A készülékgyártók persze ismerik ezt a jelenséget, és ún. lágy indítót alkalmaznak. A bekapcsolás pillanatában egy néhányszor tíz ohmos soros ellenálláson keresztül indul a rendszer, melyet egy időzítő elektronika néhány milliszekundum után kiiktat. Így elkerülhető a nagy áramlökés. Nem kell azonban kW-os végfokokban gondolkodnunk: több néhány száz wattos berendezés egyidejű bekapcsolása is képes ilyen terhelő impulzusok generálására. Tapasztalati tény, hogy amikor áramkimaradás után a hálózati feszültséget visszakapcsolják, összes fogyasztónk egyszerre kapcsolódik a hálózatra. Lehet ez hálózati trafós vagy kapcsolóüzemű tápegységgel szerelt (kapacitív) készülék, van úgy, hogy az ötödik bekapcsolási kísérlet sem sikerül, a kismegszakító azonnal leold.

Ezt a feladatot oldja meg a Daytona vezérlő elektronikája, amikor a zónák aljzatait egymás után helyezi áram alá. Ha most bárki is azt gondolná ez egy új huncutság, amivel megint szegény hifisták pénzére pályáznak, akkor érdemes körülnézni egy kicsit. Már a hetvenes években a nagy hangstúdiókban a 64-96 csatornás keverőpultok elektronikája ilyen módon, egymáshoz képest késleltetve kapcsolta be az egységeket. A nagy szervertermekben, ahol ráadásul még szünetmenetes tápellátás is van, szintén alapvető eszközök a sok számítógép illetve a nagymennyiségű háttértárolók egymás utáni elindítását biztosító kapcsoló elektronikák.

Túlfeszültég védelem

Erről a témakörről is számtalanszor ejtettünk már szót, ám mindig újabb és újabb aspektusok kerülnek elő. Természetesen egyre több fórumon emlegetik a villámvédelem fontosságát, és ezt egyre többen komolyan is veszik. A házakra villámhárítót szerelnek, az épületek elektromos hálózatát pedig megfelelő villámvédelmi eszközökkel látják el. Sajnos más irányú munkáink során, az elmúlt nyár viharos időszakaiban bizony igen csúnya és felettébb kellemetlen túlfeszültség károkkal találkoztunk. Fontos hangsúlyozni, hogy az érintett lakóházak fel voltak szerelve elsődleges (villámhárító) és másodlagos (hálózati túlfeszültség levezető) eszközökkel. Minden esetben a baj forrásaként az egyéb kategóriákba sorolható, a házak között kihúzott kábeltévé, antenna, telefon, számítógép hálózat (Ethernet) kábeleket lehetett okolni. Sajnos az egy-két ezer forintos telefonkészülék kártól, a néhány tízezres számítógép problémákon át a többszázezres tévé-meghibásodásokig terjedt a paletta.

Napjainkban megszokott dolog, hogy minden szolgáltatást - telefon, kábeltévé, internet - más és más szolgáltató biztosít. Így a kábelhálózatokban fellépő túlfeszültségek többféle irányból támadnak. Sajnos az is előfordulhat ilyen esetben, hogy az egyik hálózatból a másikba juthat át a káros feszültségimpulzus. A legjobb és legbiztosabb megoldás, ha a házunkba beérkező vezetékeket is az erősáramú elosztószekrény (villanyóraszekrény) mintájára felépített, túlfeszültség védelemmel ellátott elosztódobozban fogadjuk, és innen továbbítjuk a házunkban lévő készülékek felé. Sajnos még számtalan esetben találkozhatunk olyan szereléstechnikával, ahol az eresz alá bekötött kábeltévé és telefon az ablakkereten bevezetve jut a készülékekhez. Az ilyen kusza hálózatok melegágyai a vezetékekben indukálódó másodlagos villámhatások kialakulásának.

Azt bizonyára nem kell sokáig ecsetelni, hogy érdemes vigyázni a nagy értékű hifi és házimozi rendszerünkre. Míg az audiofilek úgy 10-15 éve szigorúan a fekete korongok esetleg CD-k bűvöletében éltek, addig mára az internet és a kábelhálózat mint műsorforrás fontos szereplővé vált. Míg a jó öreg vinil korong csak akkor mehet tönkre, hogy a szó szoros értelmében belecsapott a villám, addig egy zeneszerveren tárolt nagyfelbontású hang és képanyagok már sokkal-sokkal sérülékenyebbek.

További cikkek:

< Előző oldal

1 2