AudioQuest Niagara 1000/5000/7000 tápszűrő teszt

Út a meztelen zenéhez

2018. március 22., csütörtök, 06:10

AudioQuest audio hifi házimozi kábel szűrő tápkábel tápszűrő AudioQuest kábel AudioQuest tápkábel AudioQuest tápszűrő audio kábel hifi kábel high end kábel teszt tápkábel teszt tápszűrő teszt high end tápkábel high end tápszűrő

Nem minden nap értekezünk élvonalbeli komponensekből összeállított, komplett hifi rendszerekről, hiszen a kategóriák teteje felé lépkedve egyre szubjektívebb sportág a zenehallgatás. Ennek ellenére, ha jön egy nem mindennapi lehetőség, arra vétek volna nemet mondani. Így juthattunk el olyan hanghoz, amitől a megszállottan audiofil tábor is elismerően hümmöghet!

A tápszűrés fontos, vagy nem?

Minden értelmet nyer, ha megértjük, ami mögötte van és megtapasztaljuk saját bőrünkön (vagy dobhártyánkon), hogy mire képes. A sztereó és sokcstornás házimozi rendszerek építése a laikusok és a rutinos hifisták számára is végtelen történetnek tűnhet, pedig valójában nem az, ha eljutunk az általunk áhított célig. Egy készüléklánc összeállítása épp olyan logikai struktúrára épül, mint ha egy biciklit, vagy akár házat építenénk fel. Fontosak tehát az alapok, és minél inkább a maximumra törekszünk, annál több hibalehetőséget kell kivizsgálnunk, és megszűntetnünk.

A tápkábelek és tápszűrők világa sokaknak valamilyen megfoghatatlan útvesztőnek tűnik. Míg azonban az erősítők és hangfalak működési elve évtizedek óta szinte teljesen érintetlenül maradt, eltekintve az anyaghasználattól és dizájntól, addig az elektromos áramellátásért felelős komponenseknél a meglévő technológiák kombinálásával egyre magasabb szintekre léptek.

Nagyon úgy tűnik, mégsem célunk e cikket hittérítő céllal bevetni, sőt, ha olvasónk igazán kíváncsi rájuk, amint teheti, próbálja ki saját fülével, hogy mire képesek a taglalt eszközök! Facebook oldalunkon, hifis fórumokon látunk bizonytalantól agresszív mértékig terjedő, kételkedő hozzászólásokat, gyakran olyanoktól, akik az emlegetett/szidalmazott terméket még sosem próbálták ki. Szerkesztőink nem műszerészek vagy villamossági szakértők, hanem lelkes, nyitott gondolkodású tech-őrült zenekedvelők, akik szeretnek tesztelni, ezért szíves elnézést kérünk azoktól, akik kimerítő, fizikai mélységeket boncolgató dokumentációra számítanak az AudioQuest Niagara szűrőkről - mi inkább az eredményre voltunk kíváncsiak (azért igyekeztünk érdekességeket is megtudni, amikre az 5000/7000 szűrőkkel foglalkozó bekezdésben térünk vissza). Azt viszont a saját tapasztalatunkból merítve leírhatjuk, hogy miért jó, ha van otthon egy (mára különálló kategóriának számító) tápszűrő.

A háztartásban lévő hűtőszekrény, mosógép és mindenféle kapcsolóüzemű tápegységgel működő eszköz (pl. számítógép, LED lámpa, tévé stb.) megzavarja az elektromos hálózatot. A kábelek rádiófrekvenciás (RF) zajt szedhetnek össze, ami szintén szennyezi az áramot. Ezzel nem lenne akkora gond, ha nem kilométernyi hosszúságú kábelezés tekeregne a ház falaiban. A különféle zajok és zavarok nem csak a hangfal és összekötő (interconnect), hanem a tápkábelekre is hatást gyakorolnak. Ha egy elosztóra több készüléket (pl. laptop, erősítő, számítógép, DAC, CD-játszó stb.) csatlakoztatunk és a bemenetek nincsenek rendesen elszigetelve egymástól, akkor egymást is úgymond megzavarhatják a visszafolyó árammal. A tápszűrésben év(tized)ek óta mélyebben kutató Garth Powell, aki jó ideje az AudioQuest csapatát erősíti, a fentebb említett hibákat tudta orvosolni a Niagara szűrőkkel.

AudioQuest Niagara 1000

A trió legkisebb tagja, ugyanarra a saját szabadalmat képező technológiára épül (áramköre passzív és aktív komponenseket is tartalmaz), mint nagyobb testvérei, csak hozzájuk képest kisebb méretben és töredékáron. Belsejében ultra alacsony impedanciájú (az alacsony kimeneti impedancia, kevésbé befolyásolja a meghajtott készülék felől visszajövő váltóáram alakját) tömör magos kábelezés található, linearitást segítő és torzítást csökkentő, valamint kondenzátor formázó technológiákkal. Hat készülék csatlakoztatható hozzá, a felhasználói kézikönyv a legelsőhöz javasolja az erősítőt (ami lehet házimozi vagy sztereó is), a másodikhoz pedig a média- vagy CD-játszót. Ezután jöhet a számítógép, lemezjátszó vagy set-top box, televízió stb. Az AudioQuest Niagara 1000 kb. 360 000 Ft-ért vásárolható meg.

AudioQuest Niagara 5000

A Niagara 5000 látványosan nagyobb, mint a kistesó és kétszerannyi eszköz csatlakoztatható rá. A magas fogyasztású eszközök (pl. végerősítő, mélyláda) számára elkülönített négyes szekció szolgál. Belsejében toroid trafók és masszív kondenzátorok népes családja tevékenykedik. Képes közös módusú zajelnyelésre, valamint a túlfeszültséget képes elfojtani (úgy, hogy a gyártó szerint semmi sem sérült az ismétlődő 6000 V/3000 A bemeneti feszültség teszteknél, legfeljebb ennyi képes áthaladni egy épület AC paneljén). Egyébiránt a Niagara 5000/Niagara 7000 szűrőkön 20 amperes bemenet található (míg az 1000-é csak 15) és sok másban is hasonlítanak, sőt, a két készülék alapjai ugyanazok. Belső kábelezésük a legtisztább AudioQuest rézből készül. Garth Powell megszállottsága szó szerint az utolsó csavarig kiterjed. Az alaplapot rögzítő csavarok is tiszta rézből készültek és vastagon ezüstözött bevonatúak. A Niagara 5000 és 7000 kimeneteinek földelő szálaiból az egyik végződésnél 6, a másiknál pedig csak 3 található, ennek oka, hogya föld éren aktív zajkioltás történik, amivel a cég szerint az RF zajokat képesek hatékonyan kiiktatni. A Niagara 5000 kb. 1,4 M Ft-ba kerül.

AudioQuest Niagara 7000

A csúcsragadozó kicsomagolásához több, mint 30 kilós tömege miatt már két emberre lesz szükség. Belsejében egyes alkatrészeket fekete dobozokba dugtak, az 5000-től annyiban tér el, hogy gyomrába pakoltak 2 db tízkilós trafót. Utóbbiak végzik el az AudioQuest saját szabadalmát képező aktív váltóáramú szűrést (Dielectric-Biased AC Isolation), a gyártó által nyújtható legjobb minőségű rézből készültek. A Niagara 7000 fogyasztói ára kb. 2,8 M Ft. Mindegyik szűrőről további részletes leírás olvasható angol nyelven a gyártó honlapján.

Kiegészítés: A HIGH END 2018 kiállításon azt is megtudtuk, hogy összeszerelés előtt az 5000/7000 szűrők kondenzátorait egy "beégető" gépbe rakják. Ennek oka a holdra szállás napjaira vezethető vissza. A NASA jobb alkatrész élettartamért folytatott kísérleteiben rájöttek, hogyha a kondenzátorokat a maximális tűréshatárukon töltik, akkor utána jobban teljesítenek. A Niagara 5000/7000 szűrőkben lévő kondikat kapacitástól függően 12/24/40 óráig terhelik. Az említett beégető gép mindössze három kliensnek készül: amerikai katonaság, NASA és AudioQuest.

Beüzemelés

Gondolva lelkes olvasóink fejében kialakuló kérdőjelekre, néhány kérdést megválaszolunk a cikkben lévő fotókkal kapcsolatban. Jól látható, hogy az AudioQuest Storm szériás tápkábelek az ideiglenes teszt során nem lettek gondosan elvezetve úgy, ahogy egy professzionálisan beállított rendszernél elvárható. Ennek oka, hogy az Extreme Audio és az Octogon Audio is saját igényei szerint kialakított rendszerét, ill. szobáját ajánlotta fel a kipróbáláshoz. Egy AQ Storm szériás tápkábel bekötéséhez viszont két ember kell (nem vicc), mert hosszú, nehéz, és ha nem vigyázunk, akkor ide-oda lógó vége nekiverődik a készülékeknek, ráadásként olyan merev, mint egy nitrogénfürdőbe ejtett anakonda. A fotókkal tehát mindössze a leendő tulajdonosnak kívánunk üzenni, hogy ha ilyen, vagy ehhez hasonló high end kábelezésre szánja magát, akkor a hifi vagy házimozi komponensek mögött célszerű legalább egyméteres mélységig szabad, jól átjárható helyet biztosítania, cserébe nem kevés fáradtságot spórol meg.

A beüzemelésre visszatérve: mindkét helyszínen szisztematikusan haladtunk lentről felfelé. Az előerősítőt és forráseszközt Dragon Source, a végerősítő(ke)t pedig Tornado tápkábellel csatlakoztattuk a hálózathoz. Ezután végigpróbáltuk sorban a Niagara 1000/5000/7000 szűrőket, melyek kivétel nélkül Thunder tápkábellel csatlakoztak a fali konnektorhoz. Egyedül ez a modell érkezett a nagyobb szűrők betápjával kompatibilis, C19 dugóval. Megfigyelhető, hogy a Niagara 5000/7000 készülékek hátuljára került egy Power Correction feliratú kapcsoló. A szűrők 12 db kimenetéből 4 db ún. High Current, azaz magas áramú készülékek (minden olyan eszköz, ami 3 ampernél többet igényel, pl. erősítők és mélyládák) hajtására szolgál. Ha egyik High Current kimenetet sem használjuk, akkor kell Standby állásra kapcsolni az említett kapcsolót, így leáll a High Current rész és a fennmaradó 8 kimenet jobban teljesít.

Teszteléshez Cassandra Wilson - Red Guitar és Verdi Requiem ’Tuba Mirum’ c. számait hallgattuk. Előbbi többek közt női éneket, lágy ütős hangszeres kíséretet és jazz gitárt, utóbbi nagyobb térben elkapott temérdek rézfúvóst és kórus szekciót is tartalmazott.

Kiegészítő gondolat: miért rohangáltunk ide-oda a tápszűrőkkel ahelyett, hogy csak egy helyszínen teszteltük volna őket? A három Niagara teljesen különböző ár/teljesítmény kategóriát képvisel, ezért tudásukat nem mérlegelhettük egyetlen rendszerben nyújtott produkció alapján. Különféle környezetekben akartuk őket kipróbálni, külső személyek bevonásával, hogy ez a nem mindennapi tesztelés számukra is hasznos legyen.

Meghallgatás az Extreme Audio bemutatótermében

A teszt első körét az Extreme Audio Sopron úti szaküzletében futottuk. Eleinte arra voltunk kíváncsiak, hogy a legkisebb Niagara 1000 miként képes feljavítani egy belépő/középkategóriás sztereó rendszer hangját. Így kerültünk a bolt állványos hangfalakat bemutató helyiségébe. Itt Music Hall elektronikából álló készülékláncot füleltünk Triangle ESPRIT hangfalakkal. Az első meghallgatás után az erősítőt, majd a CD-játszót is AudioQuest Thunder tápkábellel csatlakoztattuk az áramhoz, majd végül a standard hálózati elosztót is kicseréltük a Niagara 1000-re. A tesztben részt vett az Extreme Audio egyik munkatársa is, aki szkeptikus volt, mivel korábbi meghallgatás híján nem volt tapasztalata a tápkábelekkel és szűrőkkel.

Már az első tápkábel beillesztésével egyértelműen finomabb és könnyebb lett a hang. Nem arról van szó, hogy a standard áramellátással rosszul szólt volna a rendszer, sőt, kifejezetten kellemes zeneiség jött belőle, eltekintve némi szárazságtól és tolakodástól a középmagas frekvenciákban. A Thunder kissé széttárta a színpadot, természetesebbé tette az éneket és mélyítette is a teret. Szellősebbé váltak a hangszerek és az ének közelebbinek érződött. Alapállapotban minden a hangfalak síkjából, egyetlen tömbből szólalt meg, mire pedig a Niagara 1000-ig eljutottunk, a rendszer hangja kategóriával lett jobb, mintha minden komponenst drágábbra cseréltünk volna, ugyanakkor semmilyen fakítást, szétnyomott részletet, túlszűrtségre utaló jelet nem találtunk.

A három tápszűrő összehasonlítását ebben a kb. 20 négyzetméteres, átlagosnál jobb akusztikájú szobában végeztük, ugyanazokkal a Musical Fidelity készülékekkel és Triangle hangsugárzókkal, amelyek előző látogatásunkkor is ki voltak már állítva. Az elő/végerősítőhöz Dragon Source, a végerősítőhöz pedig Tornado tápkábelt csatlakoztattunk, a konnektor felőli szakasz pedig Thunder volt. A készülékek közti összekötéshez és a hangsugárzókhoz ugyancsak AudioQuest vezetékek voltak használatban (utóbbiak folyamatosan megtalálhatóak, meghallgathatóak az Extreme Audio szaküzletében).

Alulról felfelé indultunk itt is, tehát a Niagara 1000 került először porondra. A Quartet frontsugárzók eleven és közvetlen stílusban közölték a részleteket, a sztereó tér is mozgalmas volt, azonban a zongorában zavaró, torz búgást találtunk, emellett a színpadkép is kicsit zavarosnak, felesleges mellékízekkel megpakoltnak bizonyult. A zene tiszta és részletező akart lenni, de nem úgy tűnt, hogy megindulna felénk. A rendszer nem érződött egésznek, úgyhogy átváltottunk a Niagara 5000-re.

Korábbi tápkábel és tápszűrő tesztjeinkben már tapasztaltuk, hogy az elektromos áram szűrése a színpadképre és/vagy a basszus árnyalásra is jótékony hatással lehet. Ezúttal nem csak néhány, hanem az összes jellemző megváltozott, minden egyértelműen és teljesen más lett. A frekvenciák tagolása, a sztereó tér mélysége, a függőleges és vízszintes nyitottság, a basszusok erőssége, és ami a legfontosabb, a zene fogyaszthatósága, élvezhetősége is változott, értelemszerűen pozitív irányba. Eleinte még azt hittük, hogy a szoba nagyít fel vagy torzít egyes frekvenciákat, például a zongora mélyebb hangjai és a nagybőgő pendülése kongó, búgó zajt generált azon a ponton, ahol mi ültünk. A hirtelen érkező, intenzív hangeffektusok, váratlan hangerő ugrások kicsit izgágán, tömör energiával szólaltak meg, de összességében így már élvezni tudtuk a zenét a hibák pásztázása nélkül. A drágább szűrővel egyértelműen könnyedebb, lazább és kidolgozottabb lett ugyanaz a pendülés, nem bőgött annyira, és vele együtt a középmagas frekvenciák élessége, nyersessége is alábbhagyott.

A várva várt (vagy inkább váratlan) áttörés a Niagara 7000 beillesztésével érkezett. Három másodperc elég volt, hogy elfojtott mosollyal, értetlenül bámuljunk egymásra. Ismét minden más lett. Buta megfogalmazásnak tűnhet, de a zene megérkezett, mintha beültünk volna a hangok közepébe. Azok a dinamikus, erős részletek, amiket a kisebb szűrőknél még kicsit tömörnek, ill. keménynek hallottunk, itt szinte lebegővé váltak. Durva kijelentésnek tűnhet, de a zene annyira megváltozott, mintha egy másik lemezt tettünk volna a lejátszóba. Ugyanazok a részletek, amiket kezdettől fogva figyeltünk, teljesen eltérő érzéseket váltottak ki belőlünk.

Itt azonban abba kellett hagynunk a kísérletet, mert nem kis mértékben felrúgtuk a rendszerkomponensek ár/érték aránybeli összeillesztését. A Niagara 7000 ára a kábelekkel együtt meghaladta a készülékek és hangsugárzók összegét, ami szembesített minket a további kategória bevonás szükségével. Így elköszöntünk az Extreme Audio munkatársaitól és másnap, kipihent füllel elautóztunk a következő helyszínre.

Meghallgatás az Octogon Audio bemutatótermében

Megújult erővel, friss dobhártyával léptük át az Octogon Audio moziszobájának küszöbét. A bolt munkatársa aprólékosan előkészítette az itt lévő sztereó rendszert, előre bemelegített Parasound JC2 előerősítő várt minket két JC1 monoblokk társaságában, Focal Sopra 2 hangfalakkal. Összekötőnek beégetett AudioQuest Fire, hangfalkábelnek pedig AudioQuest K2 volt beillesztve.

Több, mint 15 millió Ft összértékű sztereó rendszer volt tehát a szobában, sejteni lehetett, hogy itt jobban kifejthetik hatásukat a Niagara 5000/Niagara 7000 tápszűrők.

Eleinte azt gondoltuk, hogy hendikeppel indít majd a rendszerhez képest egyértelműen alulméretezett Niagara 1000. Nem volt ennyire könnyű dolgunk, ugyanis már a legkisebb szűrővel is szinte arcunkba omlott a hangszínpad. Minden részlet áradó volt és spontán, a legapróbb rezdüléseket is el tudtuk csippenteni.

A Niagara 5000 beékelésével a háttérben lévő csendes részek elmélyültek. A basszus kicsit csupaszabbá, ill. feszesebbé vált, a vokál pedig testesebb és könnyedebb lett, ráadásul Cassandra Wilson éneke már nem dominált annyira középen, inkább beivódott a hangszerek közé. Ennél az összeállításnál Verdi Rekviemje betonstabil teret adott, minden egyes hangszeres szekciónak pontosan meg lehetett állapítani az elhelyezkedését.

A Niagara 7000-től enyhén szólva leesett az állunk. Minden baj eltűnt a basszusból, még olyan apró mellékzörejek is, amiket a szobaakusztika sajátosságaként könyveltünk volna el. Teljesen megszűntek létezni a hangfalak és csak a vegytiszta zene maradt. A legapróbb, szinte mikroszkopikus rezdüléseket is gyönyörűen kirajzolta a rendszer, a Rekviem elején sejtelmesen belépő harsonáktól felállt karunkon a szőr. A rézfúvósok minden korábbinál hitelesebb és ércesebb ízzel jelentek meg és nagy hangerőn sem volt fárasztó a rendszer, még akkor se, ha masszív terhelésen átváltottunk egy kis AC/DC-re. A Niagara 7000 nem csak tisztábbá tette a hangot, hanem a dinamikai határokat is feljebb tolta. Innen kezdve már nem teszt, hanem szórakozás lett a meghallgatásból, csak találomra lépkedtünk egyik számról a másikra és élveztük a zenét. Az egyik legjobb hang volt, amit Magyarországon, bemutatótermi közegben eddig hallottunk, természetesen ebben a Focal/Parasound páros is fontos szerepet játszott.

Tanulság

Mit szűrhetünk le ebből? Többek között azt, hogy egy hangsugárzót sosem szabad egyetlen meghallgatás, egyetlen készülékláncból szerzett teljesítmény alapján értékelni. Minden számít, ami mögé, köré kerül. Az áramellátás terén olyan fejlesztéseket vittek véghez a gyártók (jelen esetben a Garth Powell évtizedek alatt összegyűjtött tapasztalatát kamatoztató AudioQuest), ami ezt a termékkört a többi hifi komponenssel azonos szintre emeli. Aki mindent ki akar hozni a rendszeréből, annak sem tanácsos megkerülni a tápellátás kérdését, mert újabb mélységeket, árnyalatokat és élményeket fedezhet fel olyan zenékből is, amikről azt hiszi, hogy unalomig ismeri őket. A laikus szem egy darab vezetéket és egy vaskos árcédulát lát, utóbbi persze megszabja, hogy ki és hogyan valósíthatja meg otthon azt az élményt, amit mi is átélhettünk. Figyelembe véve, hogy mennyivel több dimenzió ábrázolást és precizitással kevert érzékiséget nyertünk ki a Focal Sopra hangfalakból, mégis kijelenthetjük, hogy a jó kábelezés és tápszűrés egyértelműen, félremagyarázás nélkül képes váratlan előrelépést hozni. Amikor a zene megszólal, a termékadatok és elektronikai ismeretek éppen annyira jelentéktelenné fognak válni, mint az idő múlása, és elméletileg sokan ezt a fajta kikapcsolódást, élvezetet hajkurásszuk, sokszor évekig, ha nem évtizedekig.

Következő AudioQuest csoporttesztünkben a Storm szériás tápkábelek közti, hallható eltéréseket fogjuk részletesebben bemutatni, addig is high end rendszert építőknek csak ajánlani tudjuk, hogy hallgassák meg saját konfigurációjukon is bármelyik Niagara tápszűrőt, hiszen a KáCsa Audió otthoni tesztelésre is nyújt lehetőséget.

1 2

Következő oldal >